Hallom a rádióban a Médiaunió "Nincs de! Rajtad is múlik" reklámját Molnár Piroska előadásában. Újabb gyöngyszem a hülye reklámok sorában, amikor amúgy nagyon kedves, szimpatikus, kellemes hangon egy mázsás hölgy szólít fel az egészséges életmód követésére. Hát ezen csak röhögni lehet, bagoly mondja verébnek... (Legalább a Tordai Terit választották volna előadónak.)
Megkaptam az ELMŰ-ÉMÁSZ Ügyfélszolgálati KFT-től a villamos energia vásárlási és hálózathasználati szerződéstervezeteket. Ezeket záros határidőn belül minden fogyasztónak meg kell tennie, ezért bizonyára nálam okosabbak is akadnak, akik talán megértik mind szakmailag, mind nyelvtanilag az alábbi szerződésrészletet:
"6.1 A RENDSZERHASZNÁLATI DÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA TELJESÍTÉSE
A Rendszerhasználónak a villamosenergia-ellátásban alkalmazott általános rendszerhasználati díjak megállapításáról szóló hatályos árszabási rendelet díjai és áralkalmazási feltételei szerint kell a rendszerhasználati díjakat megfizetnie.
A díjfizetés alapja a fogyasztásmérő berendezés által negyedóránként mért villamos energia mennyisége.
Idősoros elszámolás esetén a villamos energia mennyiség meghatározása a terhelési görbéből, a negyedórás adatok összegzésével történik, az igénybe vett legnagyobb teljesítmény a fogyasztásmérő berendezés által mért legnagyobb negyedórás fogyasztásból számított negyedórás átlagteljesítmény."
Én már azt sem értem, hogy a nagybetűs címben mi az állítmány, nemhogy azt, hogy hogyan mérik negyedóránként az általam fogyasztott villamos energiát, amikor egy évben egyszer nézik meg a mérőt, az idősoros elszámolásról és terhelési görbéről meg fogalmam sincs. Jogász, ombudsman, vagy a jóisten nem nézi meg ezeket a szerződéseket? Egyáltalán szabad-e laikusokkal olyan szöveget aláíratni, amit az írástudó emberek 99 %-a nem ért meg?
Az utóbbi években mindig megnézek néhány szakaszt, vagy részeket a televízió Tour de France közvetítéseiből. Franciaország gyönyörű és a kerékpárverseny útvonalát mindig körültekintően vélasztják ki, hogy a nézők a sporton kívül a táj, városok, kastélyok stb. szépségeiből is részesüljenek. Ha valaki végig tud nézni egy teljes versenyt, az több olyan látvánnyal találkozhat, amit egy bennszülött francia egész életében sem láthat (legfeljebb ő is csak TV-ben).
Az országúti kerékpározás különleges sport és az évszázados gyakorlat alatt folyamatosan változnak a szabályai, amelyek egyre inkább eltérnek az eredetitől és a többi sportág etikai követelményeitől. Itt szabad olyanokat tenni, amit régebben nem, vagy más sportágban ma is kifejezetten tilos. Néhányat megemlítenék ezek közül.
- Mindenki azt hiszi, hogy a kerékpár egyéni sport. Eredetileg az is volt és a hőskorban nem volt szabad külső segítséget igénybevenni, tehát a kerékpáros gondoskodott ételről, italról, szerszámokról, tartalék gumiról stb. Ma már egy egyéni időfutamon minden versenyző mögött autó megy tartalék kerékpárokkal, kerekekkel, szerelővel, kajával, piával, szerelővel, főnökkel, felcserrel stb., akik egy-egy kerékcsere után még be is tolják őket.
- Forma-1 -ben, fociban a csapatoknak nem szabad összebeszélni, hogy ki nyerjen, viszont a kerékpárban mindenki tudja, hogy ki a feladatra kijelölt versenyző, a csapattársak mind őt támogatják a vezetéstől a vízhordásig.
- A sportok többségében verseny közben az edző nem kerülhet kapcsolatba a versenyzőjével, itt viszont állandó kétoldalú rádiókapcsolatban vannak (jó, jó, a Forma-1 is így működik, de ott csak információkról és technikai utasításokról lehet szó, nem arról, hogy ki menjen előre, vagy hátra).
- Más sportban kifejezetten tilos verseny közben megbeszélni, hogy ki nyerje az egyes szakaszokat, felosztani egymás között a pontokat stb., itt viszont direkt sportszerűnek számít, ha egy erősebb versenyző átad egy szakaszgyőzelmet esélytelenebb, ráadásul egy másik csapathoz tartozó versenytársának. (Pl.: a 17. szakaszon Contador többször is a Schleck fivérek hátát ütögetve noszogatta őket, hogy menjenek csak, tőle nem kell félniük, átengedi a győzelmet egyiküknek. Így is történt, azonos idővel haladtak át a célvonalon, és Frank Schleck győzött.)
Gondolom, a sportág különlegességének bizonyítására elegendőek a fenti példák. Döntse el mindenki, hogy helyes-e ez, vagy sem. Az biztos, hogy a Tour de France a kerékpárversenyek királya és az is jól szórakozhat nézése közben, akit a győztes személye kevéssé érdekel. Ja, itt sem az győz, aki a legtöbb szakaszt nyeri, mint Cavendish az eddigi öt győzelmével, hanem az, aki 21 napon keresztül a 3459,5 km-t a legrövidebb idő alatt teszi meg. (Mellesleg ezt be lehetne vezetni a Forma-1 ben is, ha a verseny közben lerobbant autókat is cserélni lehetne.)
Egy szép kép a Tour-ról:
Tegnap este ellátogattunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra meghallgatni Rhoda Scott már ki tudja hányadik magyarországi koncertjét. A belépés nagyon kellemetlen volt, mert túltáplált, kopasz securitysek vizsgálták át a csomagokat, táskákat. Igaz, hogy nem nyúltak bele, a nejemnek kellett kinyitnia, belenéztek és kívülről tapogatták (a táskát) . Kérdésemre, hogy mit keres, egyszerűen csendben maradt és folytatta a következő nézővel. Biztos, hogy nem kamerákat, mert a nézők ötöde videózott, fotózott, ráadásul elég nagy gépekkel, vakuval és senki sem szólt rájuk. A vizsgálódás nekem, mint amatőr koncertlátogatónak szokatlan, idegen, de lehet, hogy a rutinosakat már nem zavarja. (Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy focimeccsen miért nem ilyen alaposak a rendezők, hogy kerülnek be a transzparensek, boxerek, petárdák, sokkolók és az isten tudja milyen herkentyűk.)
Na, maradjunk az előadásnál. Először is otthagyták a színpadon az Aida hungarocellből készült piramisnak szánt hátterét és egy ókori egyiptomi rabszolganő két és fél méteres szobrát. (Csizma-asztal effektus, bár az igaz, hogy később eljátszották Duke Ellington Caravan c. szerzeményét távoli kapcsolatként.) A műsor fél órás csúszással (közlekedési problémákra való hivatkozással), 8 óra helyett fél 9-kor kezdődött. Rhoda Scott mellett Lucien Dobat dobolt, Sarah Morrow pozanon játszott. Én még eddig nem láttam ilyen fiatal nőt (időset sem) pozanozni, ráadásul nagyon jól. Egy órán át fergeteges jazzt hallhattunk. Magyar konferálás nem volt, de az improvizációkban nagyon sok motívum felismerhető volt a már említett Duke Ellingtontól Billy Vaughn-ig. Félórás szünet után ismét egy óra zene következett, a végén Laki Ákos is beszállt szaxofonjával a ráadásban (hogy került ide?).
Örömmel mondhatom, hogy az előzetes riogatás ellenére engem a három ott töltött óra alatt egyetlen szúnyog sem talált meg, nyilván voltak finomabb falatok.
Aki esetleg kíváncsi lenne, hogy milyen lehetett a koncert, az nézze meg az alábbi videót, mely hasonló, de régebbi, a dobos is más:
Ps.: hazafelé a villamosra éjjel 1/4 12-kor három húsz év alatti csinos lány szállt fel, kezükben nyitott sörösdobozokkal. Nyilván nem tudják, hogy közterületen történő szeszesital fogyasztás 30 000.-Ft bírsággal büntethető.
Magánügy. Más kárán tanul az okos, de én nem így tettem. Óvatos vagyok számítógépem kezelésénél, csinálok is rendszeres mentéseket, de csak kb. havonta. Ügyelek a gyanús jelekre is, ezért a régi, néha csörömpölő merevlemezem helyett áprilisban vettem egy nagyobbat. Ebben a hónapban a Windows XP alatt többször jelentkezett indokolatlan programleállás „Nem válaszol” üzenettel böngészőben, intézőben és más helyeken. Eset Smart Security 4.0- használok, mellette fut egy kémprogram kereső is. Valami trójaira gyanakodtam, de a teljes vizsgálatban a vírus, kémprogram és trójai keresők semmit sem találtak, ezért az op. rendszer újratelepítése mellett döntöttem.
A telepítés elindult, de „a számítógép hardverkiépítésének vizsgálata...” üzenet után leállt, többszöri kísérlet sem vezetett eredményre. Itt megállt a tudományom, mert alkalmas másik gép hiányában a SATA merevlemezt nem tudtam kipróbálni, ezért elvittem egy szervizbe. Ott sem indult a telepítő és a három részre particionált merevlemezből csak egy volt látható a megkezdett telepítés töredékfájljaival. A Windows egy 40 GB-os partíción volt. A saját adataim (képek, média, szöveg, táblázatok stb.) a két nagy, egyenként kb. 220-230 GB-os partíciókról eltűntek, így az utolsó mentés óta készült dokumentumok az enyészeté lettek. Anyagi kár nem ért, a fontos dolgok egy kis pluszmunkával pótolhatók, de tanulság, hogy még a majdnem új alkatrészekben sem szabad megbízni. Menteni, menteni, menteni!
.gif)
