Az utóbbi években mindig megnézek néhány szakaszt, vagy részeket a televízió Tour de France közvetítéseiből. Franciaország gyönyörű és a kerékpárverseny útvonalát mindig körültekintően vélasztják ki, hogy a nézők a sporton kívül a táj, városok, kastélyok stb. szépségeiből is részesüljenek. Ha valaki végig tud nézni egy teljes versenyt, az több olyan látvánnyal találkozhat, amit egy bennszülött francia egész életében sem láthat (legfeljebb ő is csak TV-ben).
Az országúti kerékpározás különleges sport és az évszázados gyakorlat alatt folyamatosan változnak a szabályai, amelyek egyre inkább eltérnek az eredetitől és a többi sportág etikai követelményeitől. Itt szabad olyanokat tenni, amit régebben nem, vagy más sportágban ma is kifejezetten tilos. Néhányat megemlítenék ezek közül.
- Mindenki azt hiszi, hogy a kerékpár egyéni sport. Eredetileg az is volt és a hőskorban nem volt szabad külső segítséget igénybevenni, tehát a kerékpáros gondoskodott ételről, italról, szerszámokról, tartalék gumiról stb. Ma már egy egyéni időfutamon minden versenyző mögött autó megy tartalék kerékpárokkal, kerekekkel, szerelővel, kajával, piával, szerelővel, főnökkel, felcserrel stb., akik egy-egy kerékcsere után még be is tolják őket.
- Forma-1 -ben, fociban a csapatoknak nem szabad összebeszélni, hogy ki nyerjen, viszont a kerékpárban mindenki tudja, hogy ki a feladatra kijelölt versenyző, a csapattársak mind őt támogatják a vezetéstől a vízhordásig.
- A sportok többségében verseny közben az edző nem kerülhet kapcsolatba a versenyzőjével, itt viszont állandó kétoldalú rádiókapcsolatban vannak (jó, jó, a Forma-1 is így működik, de ott csak információkról és technikai utasításokról lehet szó, nem arról, hogy ki menjen előre, vagy hátra).
- Más sportban kifejezetten tilos verseny közben megbeszélni, hogy ki nyerje az egyes szakaszokat, felosztani egymás között a pontokat stb., itt viszont direkt sportszerűnek számít, ha egy erősebb versenyző átad egy szakaszgyőzelmet esélytelenebb, ráadásul egy másik csapathoz tartozó versenytársának. (Pl.: a 17. szakaszon Contador többször is a Schleck fivérek hátát ütögetve noszogatta őket, hogy menjenek csak, tőle nem kell félniük, átengedi a győzelmet egyiküknek. Így is történt, azonos idővel haladtak át a célvonalon, és Frank Schleck győzött.)
Gondolom, a sportág különlegességének bizonyítására elegendőek a fenti példák. Döntse el mindenki, hogy helyes-e ez, vagy sem. Az biztos, hogy a Tour de France a kerékpárversenyek királya és az is jól szórakozhat nézése közben, akit a győztes személye kevéssé érdekel. Ja, itt sem az győz, aki a legtöbb szakaszt nyeri, mint Cavendish az eddigi öt győzelmével, hanem az, aki 21 napon keresztül a 3459,5 km-t a legrövidebb idő alatt teszi meg. (Mellesleg ezt be lehetne vezetni a Forma-1 ben is, ha a verseny közben lerobbant autókat is cserélni lehetne.)
Egy szép kép a Tour-ról:
