Svejk impressziói II.

Nagyon régen nem írtam a blogomba, valószínűleg senkinek sem hiányoztam. Most a Millenáris Parkban (régi nevén Ganz Villamossági Művek) a Táncszínház előtt láttam ezt, a magyar építők "dicsőségére".

Mostanában rengeteget beszélünk az általános felmelegedésről, környezetszennyezésről (ózonlyuk, műanyagok, fosszilis energia használata stb.) Egy dolgot azonban kínosan ügyelve elkerülnek a szakemberek, éspedig a túlnépesedés problematikáját. Elég csak rátekinteni a Worldometers statisztikájára és máris szembeszökő a fő gond. Az egyre több ember ellátása ugyan megoldható egy ideig, de a Föld területének különböző adottságai miatt egyes helyeken lehetetlen lesz élni, ami már meg is indította a rohamos migrációt. Ugyanakkor a jelenleg csaknem 7,7 milliárd ember élelmezése és a melléktermékei (szemét, ürülék, épületek, eszközök stb.) egyre nagyobb mértékben károsítják Földünket.
Ökológiai szempontból nézve a dolgot kevesen tagadhatják, hogy az "emberiség létszáma máris túl van azon a ponton, amelynél a Föld mint rendszer még egészséges tud maradni".  (Ez a cikk még akkor íródott, amikor "csak" 5 milliárdan éltünk.)
A megoldások nem szimpatikusak, de kellene valamit lépni "mielőtt az egész emberiség elpusztul, és nem lesz, aki meggyászoljon bennünket."

Egy kis vívódás után megnéztem a nyolcadik bőrt. Nem vártam sokat tőle, mert már a hetedik sem tetszett.
Mivel jót és rosszat is olvastam róla, gondoltam, hogy eldöntöm magam. Továbbra is a régi panelekkel találkoztam, ahol mindenki harcos, senki nem dolgozik, csak néhány Jedi-barlang karbantartó lény, állandóan az energiával, meg a fegyverekkel vannak elfoglalva, mindig fénykarddal történnek a fontos ütközetek, de hogy mit esznek és hol gyártják az eszözeiket, arra eddig nem derült fény. Nagyon ideillik egy idézet Ernest Cline-tól:
"Valahányszor megnéztem a Csillagok háborúja valamelyik részét, mindig azon tűnődtem, vajon hogyan lehetséges, hogy a Birodalomnak megvolt a technikai tudása ahhoz, hogy holografikus távolsági hívásokat bonyolítson le egymástól fényévekre lévő bolygók között, de arra senki nem tudott rájönni, hogyan lehetne távolról irányítani a TIE vadászokat az X-szárnyú vadászgépeket."
Hogy jót is mondjak, tetszettek az új értelmes állatok a "Star Vegas"-i jelenetek, a csinos új jedi (Daisy Ridley), viszont a film túl hosszú, zajos és sok az üresjárat. 

Én nyolc évig jártam a Városmajor utcai általános iskolába akkor, amikor még csak a templom, meg a Szamos utca - Csaba utca közötti salakos teniszpályák (télen természetes jéggel korcsolya pálya) voltak. Egyetlen leaszfaltozott terület az utcabálok számára (kb. 15x15 m-es) készült. A park tele volt élettel. Mókusok, baglyok, rigók, verebek, vörösbegyek, szarkák, cinkék, vetési varjúk, galambok, sőt ritkán gyurgyalagok is előfordultak.
A park szisztematikus pusztítása a szabadtéri színpaddal kezdődött, majd folytatódott a BSE csarnokaival, a fogaskerekű vasút végállomása mögötti kertészet és faiskola helyére a gimnázium és újabb MTK-Gázművek csarnok építésével. A néhány évvel ezelőtti átépítés után lett két kopár kutyafuttató, két aszfaltozott, elkeritett dühöngő (foci, kosárlabda, kézilabda stb.), további két kosárpálya, tenisz ütőfal, asztalitenisz asztalok, nyilvános WC épület, fix és mozgó tornaszerek, elkerített gyerekjátszótér és persze homok, sóder, aszfalt meg rejtélyes betonkockák Városmajor felirattal, mintha nem tudnánk, hogy hol vagyunk.
Az állatok, madarak eltűntek néhány túlélő kivételével (dolmányos varjak, cinkék).
A fő gond, hogy a karbantartó FŐKERT gépesítve lett, minden robbanómotorokkal működik tavasztól késő őszig, így szinte mindig büdös és zaj van. A gépeket nem tudom mind felsorolni, de az emelőkosaras autók, motoros fűrészek, sövényvágók, mobil fűnyírók, fűkaszálók, avarfújók, pókocsis gyűjtőautók stb. elriasztják az élővilágot, beleértve az embereket is, Néhány lelkes futó, az iskolából tornaórára jövő gyerekek, pár hajléktalan kivételével alig vannak a majorban. Persze a kutyások is mindenhol sétáltatják állataikat, az egyik futtatóban még nem is láttam egy ebet sem.
Pár fotót készítettem a helyzet érzékeltetésére.

A feleségem kérésére vesztemre megnéztük az új magyar zenés "vígjátékot", a Pappa Piát. Olyan zenékkel van teli, amiket már akkor sem szerettem, amikor újak voltak, nevetni meg nem lehetett. Ha a tévében láttam volna, tuti, hogy csatornát váltok. A kritikát egy néző a moziból kifelé úgy fogalmazta meg, hogy ez a film olyan rossz, hogy az már jó. Ostorházi Bernadett miatt azért érdemes végigülni, mert különlegesen szép és jól is énekel. A nézők véleményét jól tükrözi az IMDb.com szavazása.