Svejk impressziói II.

Lassan már tele van a hócipőm az egész magyar médiával és annak szereplőivel.

Hallottam egy ingatlanpiaci rádióműsort. A műsorvezető szerkesztő magyar nyelvtudása nem ütötte meg egy magára valamit is adó rádió mércéjét. Néhány elhangzott “gyöngyszem”:

- Mekkora négyzetméterben gondolkodjunk?
- Az eladók tömkelege… (ezt a hibát sokan elkövetik, ugyanis a tömkeleg útvesztőt jelent, nem tömeget, sokaságot.)
- Ma Debrecen kerül górcső alá. (górcső=mikroszkóp)
- Biztosan sorra fognak tudni kerülni…
- Ezt már megbeszéltük a beszélgetés elején.

Hamar megkerestem az állomásválasztó gombot.
Engem már irritál egy másik riporter beszélgetéseinek befejezése a riportalanyaival. Mindíg úgy búcsúzik el, hogy "köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt". Nos, szerintem ő egy pillanatig sem rendelkezett az aktuális partnerrel.
Inkább mondja azt, hogy köszönöm/köszönjük a felvilágosítást, hogy befáradt a stúdióba, válaszolt a kérdéseinkre, vagy a búbánat tudja, hogy még mennyi mindent mondhatna a "rendelkezésre állás" kivételével.
Különben az a tapasztalatom, hogy a nagy médiadömpingben egyre hülyébb alakok kerülnek kamera és mikrofon elé. Hiába, ennyi adót, csatornát ilyen kis ország nem tud ellátni színvonalas szereplőkkel.

Megnéztük az Operettszínházban Zerkovitz Béla: Csókos asszony c. operettjét. Szinte az összes ifjúkoromból ismert örökzöld sláger elhangzik benne. Ebben rejlik az előnye és a hátránya is. Aki kedveli ezeket, nem fog csalódni, aki pedig már unja, az kevésbé fog szórakozni az előadáson. A szereposztás kitűnő, Oszvald Marika most is sztár, az ő jelenetein lehet a legtöbbet mulatni. Kitűnő volt Dancs Annamari és Szabó Dávid is. A többiek szokásos jó formájukat hozták. Nekem nagyon tetszett Kapócs Zsóka. Azon kívül, hogy jól énekel, játszik, még bomba jó alakja is van.

Most mindenki rinyál az Oroszországban letartóztatott Greenpeace fizetett ügynökök ("aktívisták") ügyében. Én nem sajnálom őket akik dízelolajjal működő hajókkal, benzines motorcsónakokkal, műanyag felszerelésekkel stb. zaklatnak másokat.

Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Szerintem nem abban kell keresni a zöldek alacsony támogatottságának okát, hogy a fogyasztáskorlátozás mellett szoktak érvelni. Az alapvető probléma, hogy képmutatóak és nem csak nálunk, hanem a világon mindenhol. Ezért csak konfliktuskereső híveik vannak, akik mindig másokban vélik megtalálni a környezetszennyezés okait, közben maguk pedig más ellenérdekelt multik támogatását élvezik.

Ha például önvizsgálatot tartanának egy egyszerű módon, mondjuk megpróbálnának válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Angol WC-be szartok?
2. Mosógéppel mostok?
3. Műanyag cipőben, ruhában jártok?
4. Villanyt, gázt, szenet használtok fűtésre?
5. Esztek, isztok műanyagba csomagolt ételeket, italokat?
6. Használtok járműveket biciklin, rolleren kívül?
7. Telefonáltok, interneteztek?
8. TV-t, rádiót néztek, hallgattok?
9. Szemetet, folyékony hulladékot a kukába, WC-be dobjátok, öntitek?
10. Egészségügyi termékeket (fogamzásgátló, intim betét, eldobható pelenka, koton stb. is beleértve) használtok?
Ha bármelyikre igen a válasz, akkor már nincs joguk másokat kioktatni a környezetvédelemről.
Először példamutatóan kell élni, utána dumálni!
Igazi környezetvédőnek tulajdonképpen a sötétzöld mozgalmak, szervezetek lennének tekinthetők, akik egyszerű választ adnak egy bonyolult kérdésre: a bioszféra megmentése érdekében az emberiségnek pusztulnia kell, mert túl gyorsan szaporodunk, ugyanis maga az emberi lét, a civilizáció a környezetszennyező. (A feltételes módot azért használom, mert ők is csak mások megölésére, kiirtására adnak tippeket, nem magukkal kezdik). Az iskolában azt tanultam, hogy kétmilliárdan vagyuk a Földön, most meg ha bárki megnézi a Worldometer-en, láthatja, hogy 7 milliárdot jóval meghaladtuk már.
A fentiekből következik, hogy az életigenlő emberiség döntő többsége sohasem lesz zöldpárti.
Ps.: kíváncsi vagyok, hogy mely cégek, magánszemélyek támogatják pl. a Greenpeace-t? Az első 100 főszponzor listájából kiderülne, hogy nagyon is üzleti alapja van az egésznek. Enélkül ki adna pénzt egyenruhára, járművekre, utazásra, láncokra, szállodára és egyáltalán az „aktivisták” megélhetésére? Erről soha, senki nem kérdezi meg őket.

Rejtő Jenő a múlt század első felében így definiálta a klikk fogalmát:

“Ha kettőnél több ember rossz helyzetbe kerül, akkor rövidesen megkísérlik helyzetüket még kellemetlenebbé tenni, és erre való a klikk. A klikk tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Földünkön minden együttműködő baráti csoport több egyforma, egymással ellenséges részre osztható. A klikkek tagjai nem annyira egymás támogatásában, mint inkább a másik klikk bosszantásában látják legfőbb hivatásukat.”

Ez fantasztikusan pontos magyarázata annak, hogy az ellenzéki pártok (MSZP, Együtt-PM, a három liberális facebookos párt és a szocdemek) miért nem tudnak összefogni.
Nekem már van egy olyan hátsó gondolatom, hogy tulajdonképpen nem is akarnak nyerni, hiszen ebből a bebetonozott alkotmányos trutymóból egy évtized alatt sem lehetne kimászni, a nép meg baromi elégedetlen lenne, hogy csöbörből vödörbe került. Megelégszenek annyival, hogy egy erős ellenzék lesz a parlamentben és mindengyiknek lesz egy kis szemétdombja, ahol kukorékolhat, így akik ott lesznek további négy évre biztosítják zsíros állásukat.

Van egy régi jó közmondásunk, hogy más kárán tanul az okos. Nos én nem tartozom az okosak közé, mert már negyedszer szívtam meg a Samsung termékek vásárlását.
Az első balfogásom egy videólejátszó vásárlása volt a múlt század '90-es éveinek elején. A kütyü a garancia lejártáig működött, utána tönkrement a kijelző, majd mechanikus hibák, szalagzabálások fordultak elő. Amikor a javítási költségek elérték a vásárlási érték felét, kidobtam a cuccot.
A második hibám az volt, hogy nem sokkal később, azt hiszem 1994-ben vettem egy Samsung TV-t is. Tény, hogy ez 1998-ig hiba nélkül szuperált, de utána jöttek a bajok. Először az elektrolit kondenzátorokat cserélték, következő évben se kép, se hang. A szerelő egy órát szarakodott vele eredménytelenül, végül "csak" 4000.-Ft kiszállási díjat fizettem. Felhívtam a Samsung szervizt. Kiküldtek egy manust, aki elvitte a készüléket. Három hét múlva közölték, hogy a szükséges panelt nem tudják beszerezni, de néhány funkció nélkül a készülék működőképes, 16 000.-Ft a javítás. Mondtam, hogy tartsák meg, inkább veszek egy újat, így legalább nem kellett semmit sem fizetnem.
Egy darabig szünetet tartottam, de utána kellett egy kis TV, amit a számítógéppel is használhatok. Vettem tavaly egy UE-22ES5000 Full HD LED televíziót. Ez működik, de olyan lehetetlenül természetellenesek a színei, hogy a kis, 22"-os képernyőn egy teniszmeccset nem lehet élvezni, a labda csak a lassításokban látszik (persze ez nem minden borításon van így, pl. kék pályán jó, de salakon nem). Hiába a full HD 1980x1020 felbontás, mégis problémás a kis képernyőn a kis labda. Ez annál is érdekesebb, mert a 10 éve vásárolt Leadtek USBII külső TV kártyámmal egy kisebb 17"-os monitoron, sokkal rosszabb (720x576) felbontásban is tökéletesen lehet nézni a teniszt. Ezen kívül hová tették a fülhallgató és USB csatlakozókat? Naná, hogy a hátuljára. Ilyen hülyeséget álmomban sem gondoltam volna. Gratula a tervezőnek! Nálam a képernyő háta mögött sötét van, gondolom a tévénézők 98%-nál is. Az USB-hez vettem egy hosszabbító kábelt, ami most ott lóg a TV előtt, ha szükség van rá, de a fülhallgatónál már taperolni kell hátul, hátha beletalálok. Nem minden jó, aminek jó a reklámja.
A negyedik hibám egy Samsung NP350V5C-S06HU notebook vásárlása volt. Intel processzor, AMD Radeon videókártyával. Ez baj. Ezután a Radeont bottal sem piszkálom meg. A történet a következő:
A múlt héten az SW Update felajánlotta a videokártya illesztőprogram frissítését. Már az meglepett, hogy a fájl 828 MB-os (egy teljes WinXP elfért egy CD-n). A frissítés elkezdődött, de "csak" 437 MB letöltést írt ki. A 60 Mbit/s internetsebesség mellett a letöltés több, mint egy óráig tartott, pedig néhány perc alatt meg kellett volna történnie. A végén egy cukorrúd alakú telepítési hurka is több, mint 10 percig ment, majd azt üzente, hogy "a telepítés sikertelen".
Egy hét múlva újra próbálkoztam. A fentiekben leírt procedúra megismétlődött, de a változatosság kedvéért a végén szétesett az egész képernyő kriksz-krakszokra. Csak az újraindítás segített, de az SW Update továbbra is noszogat a frissítésre, amire három órám életemből való ellopása után már nem vállalkozom.
Minden esetre meg vagyok döbbenve, hogy egy videokártya frissítés ennél az AMD Radeonnál egy ekkora fájlt és ekkora cirkuszt jelent, annak ellenére, hogy a Samsung ezt ajánlotta:
"Az SW Update segítségével könnyen és kényelmesen telepíthet szoftvereket Samsung számítógépére.
Az SW Update olyan alkalmazás, amely lehetővé teszi a legfrissebb Samsung szoftverek és frissítések egyszerű telepítését."
Persze kivéve nekem.