Svejk impressziói II.

Az én képem nem olyan jó, mint a neten találhatók:

Én eddig még nem láttam decemberben egyetlen szivárványt sem.

Szinte teljesen véletlenül kaptam el ezt a beszélgetést az Euronews TV-n. Bizonyos fokig eddig én is előitéletes voltam Romániával kapcsolatban, de ez Victor Pontával készített riport megváltoztatta a véleményemet. Így képzelek el egy igazi politikust. Sajnos, nekünk ilyen nem jutott legalább száz éve. Elegáns, kulturált, tárgyilagos, européer, nem üvölt, nem harcol stb.

Érdemes a videót végignézni:

Az emberek szeretik a trafikosokat:

Olvasom a HVG-ben, hogy "A kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása lesz a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feladata".

Ez különösen nevetséges annak fényében, hogy az MTVA királyi adói eddig is az átkosban készült műsorokból éltek, legyenek azok filmek, zenei műsorok, nézői kérések stb. Az elmúlt húsz évben jóformán egyáltalán nem készült nézhető műsor, legfeljebb a sportközvetítések javították időnként a nézettséget.

Ráadásul azoknak, akik ezt a bizottságot, valamint a rövidesen induló m3 retrócsatornát (amely kizárólag a "kommunizmusban" készült alkotásokból fogja sugározni) létrehozták szégyene az átkosban készült filmekkel, műsorokkal üzletelni és közben egyébként mindent bűnnek beállítani, ami akkor történt és zsigerből utálni a másképp gondolkodókat, janicsárokat nevelni az egyeniskolákban stb.

A könnyűzenei szakmai szervezetek az üres adathordozók után befizetett jogdíjak újszerű elosztása miatt tiltakoznak.

Régi ügy, de egyszer már írtam róla, amikor négy éve egy Szabó Istvánnal készített interjút láttam a TV-ben . Szerintem roppantul igazságtalan, hogy a nyomtatót, másológépet, CD-t, DVD-t, pendrive-ot, magnó- és videókazettát stb. vásárlókat kollektíven büntetik, mert néhányan illegálisan irodalmat, vagy műsorokat tárolnak rajtuk. Olyan ez, mint háborúban a tizedelés, vagy egy egész falu kiirtása egyetlen partizáncselekmény miatt, tekintet nélkül az áldozatok bűnösségére. Pénzre, vagy más termékre lefordítva az esetet, olyan, mintha a ruhaanyagok árát emelnék fel és ebből támogatnák a márkás cégeket, mert egyesek hamisítják a termékeiket. Mindegyik módszer a dolgok könnyebbik megközelítése a kollektív bűnösséggel és ezzel szinte annak legalizálása, mert mivel mindenkit büntetnek, a pénz befolyik, amiből aztán szelektáltan támogatnak egy-egy alkotói réteget, de nem arányosan az összes érintettet, ahelyett, hogy a hamisítók és terjesztők ellen lépnének fel hatékonyan.