Svejk impressziói II.

Most olvastam Henry Charles Bukowski: Tótumfaktum c. regényét. Két idézetet közzéteszek némi kommenttel:

„Az épülettől nem messze van az Amerikai Rákellenes Egyesület. Egyszer jártam ott, mert úgy tudtam, ingyenes a vizsgálat. Az egész testemen puklik voltak, szédültem, vért köptem, de amikor odamentem, csak három héttel későbbre adtak időpontot. Na most, mint minden rendes amerikai férfiú, én is úgy tudtam, az a jó, ha a rákot idejében felfedezik. Aztán elmegy az ember kivizsgálásra, hogy időben felfedezhessék, és három hetet kell várnia. Hát ez a különbség aközött, amit papolnak, meg ami a valóság.
Amikor három hét múlva visszamentem, azt mondták, van egy pár teszt, amit ingyen is meg tudnak csinálni, de attól, hogy azoknak az eredményei negatívak, még nem lehetünk biztosak abban, hogy nincs rákom. Ellenben ha fizetek huszonöt dollárt, és úgy negatívak a teszteredményeim, akkor már majdnem biztos lehetek, hogy nincs rákom. De hogy teljesen bizonyos lehessek benne, a huszonöt dolláros vizsgálat után el kellene végeztetnem egy hetvenöt dolláros vizsgálatot, s ha az is negatív, akkor minden oké. Vagyis akkor kiderül, hogy az alkoholizmusom, az idegrendszerem vagy a lapostetvek okozzák a gondot. Nagyon szépen, tisztán beszélnek ott az Amerikai Rákellenes Egyesület fehér köpenyes cicái, de azért összefoglaltam nekik a kérdést:
- Akkor száz dolcsi, ugye?
- Uhümm – válaszolták.”

A fenti eset a II. Világháború után történt, tehát nem igaz, amit sok magyar „szakértő” állít, hogy 50-60 évvel el vagyunk maradva a fejlett országok egészségügyi ellátásához képest, noha a várólisták nálunk is megvannak, de mindent összevetve itt jobb a helyzet.

„Akkoriban az L.A. folyó nem is volt folyó, hisz nem volt benne víz. Csak egy széles, lapos, kiszáradt cementút volt. Százával éltek ott hajléktalanok kis, cementből készült lyukakban, a hidak és felüljárók alatt. Némelyikük még virágot is ültetett „lakóhelye” előtt. Hogy királyok módjára élhessenek, mindössze egy gázpalackra és rezsóra volt szükségük, na meg amit a közeli szeméttelepen guberáltak maguknak. Le voltak barnulva, nyugodtak voltak, legtöbbjük jóval egészségesebbnek nézett ki, mint az átlag Los Angeles-i üzletember. Ezeknek az embereknek nem voltak gondjaik nőkkel, adóval, háziurakkal, temetési költségekkel, fogorvosokkal, részletfizetéssel, autószerelőkkel, nem kellett olyasmivel bajlódniuk, hogy egy szavazófülkében magukra húzzák a függönyt.”

Ebből is látszik, hogy nagyon sok embernek kifejezetten tetszik ez az életforma, nem is nagyon akarnak változtatni rajta, így csak azoknak kellene a szociális segítségnyújtás, akik valóban ki akarnak törni a hajléktalanság nyomorából.

Megnéztem a Dom Hemingway-t (Jude Law).

Nekem tetszett a film, noha senkinek sem ajánlom még a 16 éves korhatár felett sem. Nem azért mert rossz, hanem az ember nem ismerheti társa türéshatárát, világnézetét, emberekhez, istenhez való viszonyát stb. Elég legyen annyi, hogy a filmben talán egyetlen tisztességes ember van, aki kb. 6 éves, ráadásul szingaléz apától származik és a főszereplő unokája.

Politikai viszonyainkat látva egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Churchill-nak tökéletesen igaza volt abban, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma - kivéve az összes többit”.

Gondolkodjunk egy kicsit. Milyen ember van több? Okos, vagy buta? Az átlag alatti, vagy átlag fölötti intelligenciájú emberek alkotják a társadalmak nagyobbik részét? Svejk is azt mondta: “kell, hogy a hülyék kivételek legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.”
Nos, bizonyára neki van igaza, hülyékből van több és így ráadásul több szavazattal rendelkeznek. Így lesz egy westernszínészből az USA elnöke, egy osztrák bodybuilderből Kalifornia kormányzója (mellesleg Kalifornia GDP-je nagyobb, mint Németországé, mielőtt még valaki lebecsülné ezt a posztot). Természetesen nem akarom hazai példákkal alátámasztani mondandómat, de kétségtelenül a populista dumák, a külső megjelenés (különösen a női szavazóknál), az ismertség, a lehengerlő személyiség üres belső mellett is már fél siker.
Mondandóm lényege, hogy mindig a hülyék döntik el, hogy milyen kormány legyen, viszont ez biztosítja a rendszeres választási vetésforgót, mert ők rossz döntésük után hamar rájönnek tévedésükre és legközelebb zsigerből büntetnek. Szegény jobboldalnak is az lesz a veszte, hogy nem tudtnak egy Reagan, vagy Schwarzenegger tipusú jelöltet felmutatni.
Szerintem ezért rossz, nehézkes és kevéssé hatékony a pártalapú demokrácia. Lehet, hogy jobb lenne, ha akadémikusokra, tudósokra, professzorokra, művészekre kellene meghatározott arányban és név szerint szavazni, akik aztán maguk közül választanának államelnököt, miniszterelnököt, minisztereket (persze ez is lehetetlen, mert őket ki választaná meg?). A kör bezárult, a történelem ismétli önmagát, egyre többen születnek és egy újszülöttnek minden új.

A nyáron már írtam egy érdekes trafikról. A ma látottak még erre is rátettek egy lapáttal, mert itt már nyiltan reklámozzák a "nemzeti dohánybolt" kocsma jellegét, a felesek, sörök árjegyzéke is a táblákon van:

Szeptemberben már írtam a Magyar Postáról. Akkor is említettem, hogy olyan régi, megszokott eljárásokat felejtettek el, hogy a "címzett ismeretlen, vissza a feladónak". Társasházunk levélszekrényei fölött minden alkalommal találni olyan címzetteket, akik nem laknak itt, vagy olyan "vállalkozások", akik falból adtak hamis címet.

Most egy fotót is készítettem, ha esetleg valakinek nem lenne ismerős: