Politikai viszonyainkat látva egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Churchill-nak tökéletesen igaza volt abban, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma - kivéve az összes többit”.
Gondolkodjunk egy kicsit. Milyen ember van több? Okos, vagy buta? Az átlag alatti, vagy átlag fölötti intelligenciájú emberek alkotják a társadalmak nagyobbik részét? Svejk is azt mondta: “kell, hogy a hülyék kivételek legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.”
Nos, bizonyára neki van igaza, hülyékből van több és így ráadásul több szavazattal rendelkeznek. Így lesz egy westernszínészből az USA elnöke, egy osztrák bodybuilderből Kalifornia kormányzója (mellesleg Kalifornia GDP-je nagyobb, mint Németországé, mielőtt még valaki lebecsülné ezt a posztot). Természetesen nem akarom hazai példákkal alátámasztani mondandómat, de kétségtelenül a populista dumák, a külső megjelenés (különösen a női szavazóknál), az ismertség, a lehengerlő személyiség üres belső mellett is már fél siker.
Mondandóm lényege, hogy mindig a hülyék döntik el, hogy milyen kormány legyen, viszont ez biztosítja a rendszeres választási vetésforgót, mert ők rossz döntésük után hamar rájönnek tévedésükre és legközelebb zsigerből büntetnek. Szegény jobboldalnak is az lesz a veszte, hogy nem tudtnak egy Reagan, vagy Schwarzenegger tipusú jelöltet felmutatni.
Szerintem ezért rossz, nehézkes és kevéssé hatékony a pártalapú demokrácia. Lehet, hogy jobb lenne, ha akadémikusokra, tudósokra, professzorokra, művészekre kellene meghatározott arányban és név szerint szavazni, akik aztán maguk közül választanának államelnököt, miniszterelnököt, minisztereket (persze ez is lehetetlen, mert őket ki választaná meg?). A kör bezárult, a történelem ismétli önmagát, egyre többen születnek és egy újszülöttnek minden új.
