Svejk impressziói II.

Hová jutottunk? Az ember már a saját barátját sem maga választhatja ki, hanem kijelölik neki: ő a te barátod, punktum.
A Nemzeti Vágta, a Combinók tele vannak a feliratokkal:
Én nem kérek az ilyen barátokból, akik egyre emelik az áraikat, a szolgáltatások meg egyre rosszabbak. Ma már egy ajánlott küldemény sem biztos, hogy célba ér, a tértivevényesért meg busás árat kell leperkálni (belföldön min. 960.-Ft-ot).
Ráadásul az olyan régi, megszokott eljárásokat el is felejtették, hogy a "címzett ismeretlen, vissza a feladónak". Társasházunk levélszekrényei fölött minden alkalommal találni olyan címzetteket, akik nem laknak itt, vagy olyan "vállalkozások", akik falból adtak hamis címet. Ráadásul ezek között a küldemények között önkormányzati, banki és egyéb hivatalos feladók is vannak. Az sem ritka, hogy az én szekrényembe dobják be az ismeretlennek címzett leveleket.
Még az átkosban sem vetemedtek arra, hogy a monopóliumok tevékenységét dicsérjék, sőt akkor a Lúdas Matyi kedvenc témái közé tartozott a MÁV, a Posta, a Patyolat és a BKV nevetségessé tétele.