Svejk impressziói II.

Hehe. Nem szarunk a kútba, csak a kávájára és onnan piszkáljuk bele. Az Index.hu-n olvastam, hogy "Csóka állítólag nem zsidózott Székhelyi estjén"
Erre a cikk szerzője azt írja, hogy:

"A Himnusz meggyalázásért akarta megbüntetni Székhelyi Józsefet Csóka Károly, amikor több szemtanú szerint zsidózott egyet a színész felolvasóestjén. Csóka szerint szó sem volt zsidózásról, ő csak azt mondta, hogy Székhelyi a bandájával együtt húzzon el. Banda alatt Csóka az SZDSZ-t értette, ami szerinte kártékony zsidó társaság."
Most akkor zsidózott, vagy nem?
Ez a hülyék országa.

Nagyon szeretem a sportokat - az atlétikától a snookerig majdnem mindent - a küzdősportok kivételével. Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy ha van választási lehetőségem, akkor elkerülöm a magyar sportolók versenyeinek megtekintését, ugyanis csaknem mindig várakozáson alul teljesítenek. Néhány példa:
- az atlétikai VB-n Pars Krisztiánt győzelemre esélyesként harangozták be, azután dobógóra sem került,
- Szávay Ágnes teniszezőnk 2007-ben a 20. volt a WTA ranglistán, ma 45. Ritka az, amikor nem esik ki az első fordulóban, kivétel a budapesti torna volt, amelyet megnyert. Igaz, hogy 1,5 millió $-t keresni az ember 21 éves koráig az nem semmi.
- Focicsapataink hazai és nemzetközi szereplései siralmasak. Az U20-as VB-re nagy reményekkel utazó csapatunk simán 3:0 -ra kikapott az esélytelenebb Hondurastól, a Debrecen a BL-ben már csak kapja a gólokat. (Tegnap a Lyon-DVSC meccsel egyidőben zajló USA - Kamerun U20-as mérkőzést néztem. Ha legalább ilyeneket láthatnék itthon a bajnokikon, talán még én is kijárnék megnézni azokat.)
Lehetne sorolni további példákat is, de nem érdemes, mindenki találkozik sportolóink labilis lelkiállapotával kritikus helyzetekben. Ilyenkor mindig az ellenfél győz. Valami hiányzik, amin a pszichológusok, külföldi edzők sem tudnak segíteni. Vérzik az ember szíve.

Mindnyájan nagyon sokat hallottunk a médiából és ismerőseinktől olyan esetekről, ahol az orvosok által elvégzett tevékenység nem volt adekvát az erről kiállított dokumentumokkal. Aki járt néhányszor szakorvosnál, kórházban, az saját maga is tapasztalhatta, hogy az általa is jóváhagyott, aláírt elszámolási nyilatkozaton esetleg olyan tételek is szerepelnek, amiről fogalma sincs, de biztosan el sem végezték. Kórházakban előfordul, hogy több napot számolnak el, mint amennyit a beteg ott töltött, pl. este 6-ra hívják be és egész napot számolnak el, vagy ambuláns kezeléseket néhány napos bennfekvésnek tüntetnek fel. A legutóbb napvilágra került esetekben egyes háziorvosok olyan körzetükbe tartozó emberek után is felvették a fejpénzt, akit nem is láttak. A rengeteg indokolatlanul leszázalékolt emberről már ne is beszéljünk.

Az előbbiekről hallottunk, de arról, hogy ezekért esetleg bárkit is lecsuktak, vagy komolyabb pénzbüntetésre ítéltek volna, már nem.

Ez nem kizárólagos magyar specialitás. Az USA-ban is előfordul, hogy egyes speciális páciensek „átesnek” néhány olyan vizsgálaton, ami szigorúan vett orvosi értelemben nem feltétlenül lett volna szükséges, viszont ez némi hasznot hozott az orvosnak, persze csak akkor, ha ezeket a vizsgálatokat csak papíron végezték el.
Most olvasom Greg Iles: Harmadik fokozat c. regényét. Ebből idézek egy idevágó részletet:

Egy ügynök mondja telefonon az egészségbiztosítótól egy orvosnak:

"Ön ellen büntetőeljárás indul a szövetségi jogrendszer számos rendelkezésének megsértése miatt, többek között olyan új törvények megszegése miatt, amelyeket éppen a magafajta rabló orvosok megfékezésére hozott a törvényalkotó, ön egyebek közt közokirat-hamisítást követ el, hamis adatokat szolgáltatott, megsértette a társadalombiztosítási törvény számos passzusát és ami a legfontosabb: a Kennedy-Kassebaum-féle egészségbiztosítási törvényt. Hamis számlákat postázott louisianai betegeknek, megsértette a szövetségi postai és távközlési törvényt - mindegyik bűncselekmény külön büntetési tétel. Továbbá mindegyik cselekménynek van polgári jogi vonzata is. Ön megsértette a polgári törvénykönyvet és a polgári pénzügyi szabálysértési jogrendet...
Összefoglalva, a legújabb törvények értelmében Ön százhetvenöt évnyi börtönbüntetésre számíthat, valamint hatvanötmillió dollár pénzbüntetésre. Ebben nincsenek benne a kormány által támasztható kártérítési igények, melyek megháromszorozzák a tételeket. Minden egyes esetben természetesen."

Ugye érezzük a különbséget? Természetesen én nem kizárólag az egészségbiztosítási rendszerünket akarom bírálni, hanem az igazságszolgáltatás közötti különbségekre szerettem volna a figyelmet felhívni. Írhattam volna bármely más területről, megszüntetett nyomozásokról, figyelmeztetésekkel, felmentéssel, enyhe pénzbüntetéssel, felfüggesztett börtönnel zárult ügyekről is, csak éppen most erre találtam egy érdekes példát. (Fordított esetek is előfordulnak, amiért sehol a világon nem ítélnek el senkit, azt nálunk meghurcolják, megbüntetik, megbélyegzik oly módon, hogy bár jogszerű a cselekedete, de nem etikus, tisztességtelen, bár az sehol sincs leírva, hogy mi az etikus, vagy tisztességes.)

Régen elég sok szovjet/orosz filmet láttam, de olyat egyet sem, mint Az admirális.
  Ennél ugyanis a főcím úgy indul, hogy "20th Century Fox", majd a további feliratok latinbetűsek, a feliratok angol nyelvűek. A magyar filmforgalmazás szégyene, hogy új filmet nem vetítenek multiplexekben, csak u.n. "művészmozikban". Én a Puskin Körhinta termében láttam, ami olyan, mint a régi "kispiszkos"-nak nevezett csőmozi, egy sorban hét űlőhellyel, tíz sorral. A vászon mérete miatt el sem fért a teljes kép, úgy volt, mint a TV-ben: "a képernyő alsó és felső részén fekete csík látható" (itt azonban sajnos oldalt is). Az amúgy is kicsi vászon kb. háromnegyede volt kihasználva. Dolby Digital, meg hasonló hanghatások = 0 (zéró). Néha hallani sem lehetett. Pofátlanság egy így bemutatott filmért ugyanannyi pénzt kérni, mint egy rendes moziban. A film különben erős közepes, annyi pravoszláv keresztet vetnek benne, mint amennyit lőnek, de ez sem segít, isten a vörösök mellé áll. Azt meg senki sem tudja meg, hogy egy történelminek nevezett filmből mi az igaz és mi nem. (A születési és elhalálozási dátumok talán majdnem pontosak.) Elizabeta Bojarszkaja (Anna) nagyon szép.
A végén a stáblista azért cirill betűs.

Hogy miért nem? Minden tüntető mástól várja a problémáinak megoldását és két ok miatt tüntet. Az egyik az, hogy valamiből túl kevés jutott neki a közösből, vagy túl sok. Az elsőre példa, amikor támogatásért, több fizetésért, kerékpárútért, segélyért stb. mennek az utcára, a másikra pedig az, hogy véleményük szerint túl sok teher jut rájuk (adó, zaj, büdös, veszély, bűneset stb.). Egy ország demokrácia érettségi fokától függően persze tüntethetnek ugyanazon intézkedés ellen, vagy mellett is. Jó példa, hogy míg nálunk az egészségbiztosítás ingyenessége mellett tüntettek, tartottak népszavazást, addig az USA-ban az általános egészségbiztosítás ellen tüntettek, attól félve, hogy így magasabb lenne az adó (ez persze igaz, mert mindenért valakinek fizetnie kell, csak mi tarhálós ország vagyunk, az USA meg jól szeretne élni). A járulékos tüntetés másodlagos célt követ, amikor minden bajért valaki más (kormány, párt, személy, népcsoport, gazdasági ágazat, idegen hatalom, stb.) a felelős.
Nem szeretem őket, mert a problémáikat nem is próbálják hatékonyan képviselni, megoldásukra törekedni. Ennek több módja van, de legcélszerűbb az lenne, ha a demokrácia játékszabályai szerint képviselnék magukat a parlamentben. Erre azonban nyilvánvalóan nincs lehetőségük, mert ordítani könnyebb, mint észérvekkel politizálni, ráadásul kevesen szavaznának rájuk, annyira kis népességrész érdekeit képviselik és ami az egyik csoportnak előny, az a másiknak hátrány. Csak a tüntetés alatti közös üvöltözés hozza őket közel egymáshoz, akár a focimeccsen. A történelem már megtaníthatta volna az embereket, hogy a győztes forradalmak, rendszerváltások után megint annyifelé húz az ország, ahányan vannak (lásd: francia forradalom, rendszerváltás stb). Az az ügyes politikus, aki előre nem árul el semmit a terveiből, csak azt mondja amit a Biblia: És mondá az Úr, s látá az úr, hogy ez így jó. Aztán ha mégsem lesz jó, rá kell fogni az ördögre, vagy a korábbi kormányra.