Hogy miért nem? Minden tüntető mástól várja a problémáinak megoldását és két ok miatt tüntet. Az egyik az, hogy valamiből túl kevés jutott neki a közösből, vagy túl sok. Az elsőre példa, amikor támogatásért, több fizetésért, kerékpárútért, segélyért stb. mennek az utcára, a másikra pedig az, hogy véleményük szerint túl sok teher jut rájuk (adó, zaj, büdös, veszély, bűneset stb.). Egy ország demokrácia érettségi fokától függően persze tüntethetnek ugyanazon intézkedés ellen, vagy mellett is. Jó példa, hogy míg nálunk az egészségbiztosítás ingyenessége mellett tüntettek, tartottak népszavazást, addig az USA-ban az általános egészségbiztosítás ellen tüntettek, attól félve, hogy így magasabb lenne az adó (ez persze igaz, mert mindenért valakinek fizetnie kell, csak mi tarhálós ország vagyunk, az USA meg jól szeretne élni). A járulékos tüntetés másodlagos célt követ, amikor minden bajért valaki más (kormány, párt, személy, népcsoport, gazdasági ágazat, idegen hatalom, stb.) a felelős.
Nem szeretem őket, mert a problémáikat nem is próbálják hatékonyan képviselni, megoldásukra törekedni. Ennek több módja van, de legcélszerűbb az lenne, ha a demokrácia játékszabályai szerint képviselnék magukat a parlamentben. Erre azonban nyilvánvalóan nincs lehetőségük, mert ordítani könnyebb, mint észérvekkel politizálni, ráadásul kevesen szavaznának rájuk, annyira kis népességrész érdekeit képviselik és ami az egyik csoportnak előny, az a másiknak hátrány. Csak a tüntetés alatti közös üvöltözés hozza őket közel egymáshoz, akár a focimeccsen. A történelem már megtaníthatta volna az embereket, hogy a győztes forradalmak, rendszerváltások után megint annyifelé húz az ország, ahányan vannak (lásd: francia forradalom, rendszerváltás stb). Az az ügyes politikus, aki előre nem árul el semmit a terveiből, csak azt mondja amit a Biblia: És mondá az Úr, s látá az úr, hogy ez így jó. Aztán ha mégsem lesz jó, rá kell fogni az ördögre, vagy a korábbi kormányra.
