Régen elég sok szovjet/orosz filmet láttam, de olyat egyet sem, mint Az admirális.
Ennél ugyanis a főcím úgy indul, hogy "20th Century Fox", majd a további feliratok latinbetűsek, a feliratok angol nyelvűek. A magyar filmforgalmazás szégyene, hogy új filmet nem vetítenek multiplexekben, csak u.n. "művészmozikban". Én a Puskin Körhinta termében láttam, ami olyan, mint a régi "kispiszkos"-nak nevezett csőmozi, egy sorban hét űlőhellyel, tíz sorral. A vászon mérete miatt el sem fért a teljes kép, úgy volt, mint a TV-ben: "a képernyő alsó és felső részén fekete csík látható" (itt azonban sajnos oldalt is). Az amúgy is kicsi vászon kb. háromnegyede volt kihasználva. Dolby Digital, meg hasonló hanghatások = 0 (zéró). Néha hallani sem lehetett. Pofátlanság egy így bemutatott filmért ugyanannyi pénzt kérni, mint egy rendes moziban. A film különben erős közepes, annyi pravoszláv keresztet vetnek benne, mint amennyit lőnek, de ez sem segít, isten a vörösök mellé áll. Azt meg senki sem tudja meg, hogy egy történelminek nevezett filmből mi az igaz és mi nem. (A születési és elhalálozási dátumok talán majdnem pontosak.) Elizabeta Bojarszkaja (Anna) nagyon szép.
A végén a stáblista azért cirill betűs.
