Svejk impressziói II.

Többek között Robin Cook-nak sincs valami nagy véleménye a magyarokról. Most olvastam a Fertőzés c. regényét, amelyben Jasmine Rakoczi a negatív főhős. Nagyapja '56-os emigránsként került az USA-ba, az apja (Geza Rakoczi) és Puerto Ricó-i anyja alkoholista és kábítószeres lett, ő maga pedig sorozatgyilkos. Egész jó kis családfa.
Volt viszont néhány, a magyar egészségügy számára is megszívlelendő megállapítása. Az egyik a magánbiztosítókkal kapcsolatos:
  "Amiről én beszélek, az a fehérgalléros bűnözésnek különösen kifinomult, szörnyű válfaja, amely bonyolult, összetett rendszerre épül. A csúcson (az egészségbiztosítónál) olyasvalaki lehet, aki a gazdaság valamelyik területéről — lehet az akár az autóipar is - került az ellátásszervezőhöz, ül egy elegáns irodában, messze a betegektől, és semmi mással nem törődik, csakis és kizárólag a cég tevékenységének számokban kifejezhető eredményével. Sajnos, az üzlet így működik, ezért kell, hogy az üzleti alapokra helyezett betegellátást valamilyen módon ellenőrizze a kormány. Lehet, hogy durván hangzik, amit mondok, de az emberek hajlamosak kizárólag a saját önös érdekeiket szem előtt tartani, és másra oda sem figyelni."

Jó példája nagyjainktól vett idézetek teljes félreértelmezésére egy nonprofit kft szórólapja:

A fentiekkel azt szeretnék sugallni, hogy Széchenyi azt akarta volna mondani: vásárolj magyar terméket. Persze nem erről van szó. Jobb lett volna, ha a kft-re költött adóforintokkal inkább a magyar ipart és mezőgazdaságot ösztönözték volna arra, hogy jobb és olcsóbb árukat állítsanak elő, mint az import. A magyar emberek, fogyasztók érdekét ez szolgálná a legjobban. Nem a vevő a hibás abban, ha valami rossz, vagy drága.
Erre már régen rájöttek a világ vezető hatalmai, ezért jött létre a Közös Piac (ma: Európai Unió). A nemzetek közötti verseny fokozásával, a védővámok eltörlésével igyekeztek az állampolgárok jólétét növelni. Ami a magyar termelőnek jó lenne, az a fogyasztóknak rossz. Az elzárkózás politikája a mezőgazdasági válságot elmélyíti és az ipari válságot felfokozza.

Jó lenne elolvasni ezt az 1928-as újságcikket:
A túlzásba vitt vámvédelem csődje

Nem nagyon értem, hogy miért alkotmányellenes a fővárosi parkolási rendelet, noha tudom, hogy önkormányzati szabályozás nem ütközhet magasabb szintű jogszabályba, noha az Alkotmánybíróság ezt írta indoklásában. 

"A jelenlegi szabályozás ugyan szerződéses viszonynak tekinti a jármű közúti várakozását, de eközben a díjszabásban és a pótdíjazásban gazdaságilag érdekelt Fővárosi Közgyűlés minden korlátozás nélkül állapíthatja meg a parkolás ellenértékét és a jogszerűtlen parkolás szankciójának mértékét."

Ezzel szemben nálunk mindenhol szabad árak vannak a magán parkolóhelyek díjaitól a piaci, vendéglátási, ipari, szolgáltatási stb. árakig. Ez nem jogszerűtlen?

Mindnyájan hallottunk esetekről, amikor külföldi vendégek hat-nyolc röviditalt rendeltek, „kísérőnek” néhány kis üveges bort. Majd kérték a számlát, s nem hittek a szemüknek: a pincér több mint félmillió forintos (!) cechet tett eléjük, vagy két sörért 250 ezer forintot számláztak.
Nevetséges, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője szerint nem minősül szabálysértésnek, ha egy vendéglátóhelyen – mondjuk – 90 ezer forintért kínálnak egy üveg italt, de azt feltüntetik az árlapon.
Szerintem ilyen esetekkel kapcsolatban hivatalból kellene állást foglalnia az Alkotmánybíróságnak, mert a tisztességtelen haszon nem ismeretlen fogalom a törvénykezésben és ezek többet ártanak az országnak, mint a parkolási díjak mértéke.

Kaptam egy körlevelet Seres Mária Civil kontroll nevű szervezetétől (?), amely egy aláírásgyűjtő felhívást tartalmaz a pártok állami támogatásának megszüntetése céljából. Ebben szerepel az alábbi részlet:

"Elgondolkodtatok már azon milyen érdekes, hogy a pártok állami támogatását soha nem érintik a megszorítások, hiszen az egyre csak nő! Itt az idő, vessünk véget az élősködésüknek, tartsák el őket a támogatóik és a tagjaik, ahogy ez minden más szervezetnél is jól működik!"

Hogy hol itt a demagógia? Ott, hogy ez sajnos nem igaz. A civil szervezetek is állami támogatásokért ácsingóznak, csakúgy mint az egyházak, ezzel a céljaikkal egyet nem értő adófizetők pénzét is lenyúlják. Az alapítványok ráadásul "bevételeik" (ebből a tagi befizetés, vagy az alapítói letét kamata elenyésző) ~ 90%-át fenntartásukra (helyiségbérlet, közüzemi díjak, bérek, eszközök, járművek stb.) költik. Az egyházak ugyanezt csinálják fennállásuk óta (talán az USA az egyetlen kivétel). A kis egyházak hívői és ateisták egyaránt támogatják a nagyokat. Ezek megszüntetése érdekében is gyűjthetne aláírásokat Seres Mária. Fizessenek tagdíjat, egyházi adót, akik akarnak! Képzelem, milyen felháborodás, tömeghisztéria lenne, hiszen az igazság fáj a legjobban.

Megnéztem a 2012-őt.  Ez valóban egy szuperfilm. Nem is valószínűtlen a történet, mert ha lassan is, de Földünk törésvonalai dolgoznak, a jég olvad, a cunamik egyre nagyobbak, tehát a világvége közeledik. Szerencse, hogy még van egy kis időnk a 2012-es téli napéjegyenlőségig. Az egyik leglátványosabb film, amit eddig láttam. Az azonban érdekes ezekben a szuper számítógépes animációs filmekben, hogy végig alulexponáltak, a háttér sokszor világosabb, mint a téma. A cél, hogy a szerencsétlen néző ne vegye észre a trükköket. Nagy poén, amikor a repülőgép-anyahajó ráesik Washingtonra.