A Fidesz kormány nagyszerű rendeletére rácsaptak a multik és ingyenes reklámot csinálnak a szórólapjaikkal.
Ha megveszed az eszközt, főzheted a kisüstit, csak arra vigyázz, hogy ötven liternél ne legyen több otthon. Igyekezz minél előbb túladni rajta és ha nem megy, igyátok meg! Minél többet isztok, annál biztosabban erősítitek a kerál szavazótáborát. Idd magad hülyére, szavazz a Fideszre!
Majdnem egy éve írtam, hogy bármilyen kategóriájú vendéglátóhelyektől, a büfétől a szállodákig, csak sírást, rívást, panaszkodást hallok. Most egy újabb sétám során feltűnt, hogy szintén a második kerület egy újabb részén kb. 100 méteren belül öt vendéglátóhely üzemel/nyílik. Lehet, hogy az ipari termelés, a GDP, a nettó keresetek csökkennek, de az emberek jövedelmük nagy részét kajára költik, ráadásul egy nagy részük nem is a legolcsóbbra.
Városfal vendéglő
Oregano
Csalamádé
Red Rooster
Due Fratelli
Biztosan elég jól elvannak, noha a közelben rengeteg olcsó kínai étkezde és a Mammutban drágább étterem is van.
Hát vége lett. Szép volt, nagy volt, viszonylag jól szerepeltünk, de azért nekem nem minden tetszett maradéktalanul.
Én nem szeretem a monstre megnyitókat, záróünnepségeket, különösen ilyen válságos időkben. Nem hiszem, hogy minden pillanatuk tetszik az embereknek, legalábbis azoknak, akik eredményesen leérettségiztek. Az egész felesleges pénzkidobás. Elég lenne a sportolók felvonulása és egy öt perces megnyitóbeszéd.
Persze tudom, hogy senki sem nézi végig az olimpia összes sportágát, mivel ez lehetetlen. Én csak az atlétikai versenyeket és a kajak-kenu döntőket néztem végig, a többiből (tenisz, úszás, foci) csak részleteket láttam. Az úszásra kifejezetten dühös vagyok, mert kicsit olyan, mintha atlétikában is csak 100, 200, 400, 800 és 1500 m-es futás lenne, de ezeken belül hátrafelé, páros lábbal, oldalazva, cigánykerekezve is lehetne aranyérmet nyerni. Az egész úszósportot devalválja, hogy egy tehetséges úszó egyetlen olimpián 5-6 aranyérmet is szerezhet. Ugyanez a véleményem a tornáról. Nem véletlen, hogy Phelps és Latinyina a két legeredményesebb sportoló, noha sokan vannak, voltak náluk jobbak. Nem nézem azokat a sportágakat, amelyekben pontozás van, vagy a bírók szerepe túl nagy, több a helyes, vagy helytelen sípszó, mint a játék (pl. vízilabda, kézilabda).
Voltak óriási bírói hibák, vagy inkább csalások. A cikkben szereplőkön kívül nekem nem tetszett a női magasugrók selejtezőjének végén a hosszas vita a versenyzők és bírók között, de Betty Heidler dobásának kb. 5 m-rel való "elmérése", majd később videó alapján való kb. sacc visszaadása szörnyű volt neki is és a később negyedik helyre visszasorolt Wenxiu Zhang-nak is (meg sok másnak). Az "eltűnt" egyiptomi birkózók esete sem mindennapi, csakúgy, mint az, hogy az utólag dopping miatt Osztapcsuk-tól elvett aranyérmet az a Valerie Adams kapta női súlylökésben, akit a szövetség elfelejtett nevezni és csak kivételes engedéllyel indulhatott (vagy vannak szabályok, vagy nincsenek). Az dél-koreai párbajtőröző Shin A-Lam esetében korántsem voltak ilyen elnézőek a versenybírók.
Azt sem értem, hogy miért csak sportolóknak jár a himnusz? Még kutyaütő focicsapatok meccsei előtt is eljátsszák a nemzeti himnuszt, de kiemelkedő tudományos, művészeti díjak, eredmények elismeréseképpen nem. Ez vagy a himnuszok devalválása, vagy az igazán nagy eredményeké. Hogy továbbra is szubjektív maradjak, én is pontozásba fogtam Olyan sokszor hallottam a különböző himnuszokat, hogy dallamuk alapján fiktív "érmeket" osztottam. Első lett nálam a francia, második a német, harmadik az orosz himnusz mondjuk holtversenyben az olasszal.
Mivel nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vezetői sajátjuknak érzik a nyolc londoni aranyérmet, a Klubrádió úgy döntött, hogy megkérdezi a hallgatóit és feltette az alábbi kérdést telefonos szavazásra:
"Ön szerint az, hogy milyen kormány van hatalmon, befolyásolja-e az olimpiai szereplést?"
A kérdésre csak igennel, vagy nemmel lehetett válaszolni, noha a helyes válasz az, hogy igen is, meg nem is. Egy diktatórikus állam igen nagy mértékben járulhat hozzá a sikerekhez, hiszen hosszú időre tervezhet, így a bentlakásos sportiskolákkal, növekedési hormonokkal, testi fenyítéssel, doppinggal, távlati jutalmak ígéretével, külföldi utazásokkal nagymértékben növelheti a siker esélyét. Elég csak az NDK-s atlétákra, úszókra, a román tornászokra, kínai úszókra, kubai sportolókra gondolni (a szovjeteket már meg sem említem, noha mindig ők nyerték a nemzetek nemhivatalos pontversenyét). Egy demokráciában ez lehetetlen, mert az ellenzék, a civilek, a választópolgárok kontrollja alatt állnak, náluk csak egyes csapatok, orvosok, egyének élhetnek meg nem engedett eszközökkel és meg is teszik, mert egyre nagyobb pénzek forognak a sportban, vagyis nagy üzlet.
Én nem csodálom a jelenlegi kormány diadalittas megnyilvánulásait, de emlékeztetném őket, hogy Rákosi elvtárs uralma idején 1952-ben Helsinkiben 16, 1956-ban Melbourne-ben 9, a Kádár rendszerben 1964-ben Tokióban. 1968-ban Mexikóvárosban 10, 1988-ban Szöulban 11, majd 1992-ben Barcelonában, már az Antall kormány idején, de még a szocializmusban nevelkedett sportolók 11 aranyérmet szereztek.
Hozzáteszem még, hogy 2000-ben Sydney-ben az Orbán-kormány és 2004-ben Athénben a Gyurcsány-kormány alatt is 8 aranyérem született.
Éljenek érmes sportolóink és azok is, akiknek a junior atlétikai VB-re a saját pénzükön kellett Barcelonába utazni néhány hete, mert a "sportszerető" kormány a látványsportokat támogatja, amikben viszont egyhamar semmilyen sikert sem fogunk elérni.
Köztudott, hogy kormányunk kiemelten támogatja a látványsportokat.
Nos, az olimpia csattanós választ adott arra, hogy milyen helytelen úton indultunk el, ugyanis az összes eddig megszerzett érmünket lényegében egyéni (a kajak-kenu érmek is egyéni sportágakban születtek), nem pedig a kiemelt, u. n. "látványsportágakban" szereztük.
Tudomásul kellene venni, hogy egy kis ország számára a viszonylag alacsony költségvetésű sportágakat kell favorizálni. A vívás, úszás, atlétika, torna, kajak-kenu olcsóbb, mint a sok embert, létesítményt igénylő csapatsportok, amelyek hazai űzése ráadásul nagyon ráfizetéses, amit még tetézünk a kutyaütő külföldi játékosok szerződtetésével. Példát kellene venni a britekről, ahol felfejlesztették a pályakerékpározást, ahol a létesítmények viszonylag drágák, de rengeteg számban lehet érmeket szerezni (26 aranyból 8-at bringázásból szereztek). Jó példák még a karibi és afrikai országok atlétasikerei.
A focipályák helyett inkább igazi atlétikai- , kerékpárpályákat és uszodákat kellene építeni. Persze nem ártana igazi, korszerű vívótermek létrehozása sem. Itt mindenki hozzáteheti, amit gondol, de a drága csapatsportokat el kellene felejteni. Aki tehetséges ezekben, úgyis elmegy külföldre.
