Svejk impressziói II.

Tegnap a 18 és fél éves Laura Robson szenzációs játékkal legyőzte Li Na-t a US Openen. Van egy csomó top harmincas teniszezőnő, aki még életében nem győzött a világranglista első tíz közötti versenyzője ellen. Ennek a fiatal lánynak, aki jelenleg az első száz legfiatalabbja, egymás után sikerült megvernie a négyszeres Grand Slam győztes Kim Clijsterst és a tavalyi Roland Garros nyertesét, Li Na-t, aki jelenleg nyolcadik a világranglistán.
Remélem, hogy nem jut arra a sorsra, mint annyi más tehetséges játékos, hogy az érdeklődési kör kiterjedése (hapsik, bulik, pénz, reklám stb.) és az ifjonti lelkesedés csökkenése után legfeljebb pénzkereső átlagos éljátékossá válik (Kuznyecova, Szafina, Wozniacki, Ivanovics, Jankovics stb.).

Pesszimista forgatókönyv. Államunk egyre kevésbé tudja az egészségbiztosítást finanszírozni (kiürült a gyógyszerkassza, nem látják el a betegeket, az alacsony kvóták miatt nőnek a várakozási idők, krónikus betegek nem kapják meg a szükséges kezeléseket stb.) Egy saját eset, ami apróság a sajtóban olvasottakhoz képest:
Néhány évente ki kell mosatni a fülemet, mer szűk a hallójáratom. Elmentem az illetékes fül, orr, gége szakrendelésre. Időpontot nem kértem, számomra sürgős volt a dolog. Két óra várakozás után végül otthagytam a rendelőt, mert más dolgom volt. Ezután bejelentkeztem és 11 nappal későbbre (!) kaptam időpontot. Ekkor már felkészültem a megpróbáltatásra. Annak ellenére, hogy 10:30-ra szólt a berendelés, 11:40-kor szólítottak. Meglepetésemre három egymásba nyíló rendelőben egyetlen orvos és három asszisztens (számítógép kezelés, inhalálás, egyéb betegellátás stb.) dolgozott. Ennek aztán nincsenek jó következményei a betegek szempontjából. Robin Cook 1988-ban kiadott (persze az USA-ban játszódó) regényében szerepel az alábbi párbeszéd:
"- Aki ezen a pályán (orvosi) előre akar jutni, kénytelen lesz egyszersmind üzletemberré válni, így aztán közgazdaságtanra iratkoztam be, és azt hiszem, jól választottam.
- Ebben én is biztos vagyok - helyeselt Jason, és eszébe jutott a papírmunka és a műhibák robbanásszerű növekedésének párhuzama."
Mi is eljutottunk idáig.
Nyomulnak az orvosok, ha meg akarnak élni. Szaporodnak az orvosi vállalkozások, magánrendelők, egészségpénztárak (már húszon felül van a számuk), magánkórházak, szakrendelők patikákkal egybekötve stb.
Rengeteg a hirdetés a médiában. Erőszakos a telemarketing, hetente legalább 4-5-ször hívnak különféle "ingyenes" felülvizsgálatra, melynek a célja az, hogy találjanak valamit, amit jó pénzért kezelhetnének. (Történik ez annak ellenére, hogy 13 éve hivatalosan is le van tiltva a telefonszámom kiadása).
Ráadásul a hirdetett szolgáltatások ellenőrizhetetlenek, egyes esetekben nem javulás, hanem romlás következik be (velem is ez történt). Az igénybevétel és több tízezer forint leperkálása után aztán irány az állami kórház, ahová bejutni és kijutni is nehéz (legfeljebb lábbal előre).
Egy biztos, hogy csak addig vagy jó kliens, amíg fizetsz, de nem veszel igénybe szolgáltatást. Ha rosszul leszel, megöregszel, sok a költség, igyekeznek megszabadulni tőled a kedves magánbiztosítók.
Szerintem nagyon kihasználják, hogy a beteg ember mindent kipróbál, ha egy kis reménysugarat lát, baromi sok pénzt elkölt garancia nélkül.
Ez a kulcsszó: költhetsz milliókat, akkor is meghalsz és az orvosok semmiről sem tehetnek. Egyébként minden tízezer forint feletti cikkre törvény szerint jár a garancia, de ilyen a gyógyászatban ismeretlen fogalom.

Olvasom, hogy közel felére esett a Facebook részvények ára.
Hát, ezen nem csodálkozom. Végre kezdenek magukhoz térni az emberek. Tény, hogy én is használom, bár elég ritkán. Egyszer már megírtam a véleményemet róla. Tudomásul kell venni, hogy a különböző közösségi oldalak csak addig sikeresek, amíg a nyereség hajhászása céljából nem fokozzák a versenyt riválisaikkal egyre több alkalmazás bezsúfolásával. Ezzel a rendszer előbb-utóbb áttekinthetetlenné válik egy átlagos felhasználó számára. Az ember úgy érzi, hogy nem is szolgáltatni akarnak, hanem egyre több adatot megtudni az emberekről (sajnos, a Google is ilyenné kezd válni, állandóan kefélget, hogy adjam meg a mobilszámomat).
Ráadásul a regisztráltak többsége nem valós személy (cég, párt, eseti szervezkedés stb.), vagy ha igen, akkor álnév (Maria Sharapova is több van, de más hírességekkel, halottakkal is ez a helyzet, pl. Stalin).
Nem tetszik, hogy egyes fórumokra csak Facebook-kal lehet belépni és a megjelenő céges oldalakra csak lájkolni lehet. Kellene egy ilyen lehetőség is:

Szigorúan magánvéleményem, hogy a tűzijáték hagyománya történelmileg szervesen illeszkedik az amfiteátrumokban oroszlánok elé dobott keresztények, az inkvizíció, a nyilvános kivégzések hagyományaival, csak némileg kulturáltabban, humánusabban, kevesebb kár- és halálesettel. Véleményem szerint ez a fajta látványosság a gyerekek, infantilis felnőttek, pirománok és negatív IQ-val bíró emberek igen drága szórakozása mások pénzén, akik nem találnak maguknak egy ici-picit magasabb rendű kulturális szórakozást. Hát ők nézzék:

Ráadásul szegény állatok szenvednek, eltűnnek a durrogástól. Ez nem állatkínzás?

Ha végignézünk az emberiség történelmén, láthatjuk, hogy az összes tiltás kudarcba fulladt. Tilos volt a szokástól eltérő ruhaviselet, étkezési szabályok megszegése, tudományos tételek hirdetése, egyes művészeti alkotások a dohányzás, a homoszexualitás, alkoholfogyasztás stb. Láthatjuk, hogy a történelem majdnem mindegyiket meghaladta, bár egyes országokban még igen sok él közülük ma is (sajnos).
Ma általánosan működik a kábítószerek és a sportolók doppingszer használatának tiltása. Az előzőről az a véleményem, hogy aki hülye, haljon meg. Ha legálisan hozzájutnának az anyaghoz a fogyasztók, nem kellene dollármilliárdokat költeni a szinte eredménytelen üldözésre és a termelő-, terjesztőhálózat bűnözői kereshetnének munkát.
A sportolók doppingtiltása olyan, mint a fegyverkezési verseny. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb támadófegyvert készíteni, mint ellenük védekezni. A doppingban mindig előnyben lesznek a gazdag országok egyébként is sikeres sportolói, akikre legfeljebb a gyanú árnyéka vetődik, de sohasem buknak le, mert a legkorszerűbb tudományos alapokra támaszkodhatnak, miközben a doppinglista már olyan hosszú, hogy a sportoló már a tényleges betegségeit sem kezelheti és nincs átlagos orvos, aki ismerné az összes tiltott szert. Ezek közül némelyik már nevetséges, mint a koffein, vagy vízhajtó, melyeket szinte mindenki használ. Az ellenőrzés itt is irdatlan összegbe kerül és nyugodtan állíthatom, hogy eredménytelen. Sokan lebuknak, a magyar dobóatléták közül menetrendszerűen sajnos többen is, de egyes sportágak gazdag élversenyzői szinte sohasem.
Érdekes különben, hogy egyéb foglalkozási ágakban (művészetek, tudományos kutatások stb.) egyáltalán nem vizsgálják, hogy a sikert hogyan érték el. Még egyetlen Nobel-díjat, vagy Oscar-díjat sem kellett visszaadni dopping alkalmazása miatt (megjegyzem, hogy szinte minden kiemelkedő művészünk alkalmazott valamilyen tiltott szert, de ezt csak megbocsájtóan említik, az iskolában nem tanítják). Ők nem fontosak? Nyugodtan meghalhatnak (bár a múltkor megírtam, hogy nekik a himnuszt sem játsszák el )?
A sportolók doppingellenőrzésének megszüntetésével is egy rahedli pénzt lehetne megtakarítani.