Svejk impressziói II.

A járdák "díszburkolataikról" a napokban írtam. Most a patinás régi útburkolatokról néhány gondolatomat írom le.
Régen Budapesten az utak többsége a kis bazaltkockákkal, magyarul "macskakővel" volt burkolva. Nem is volt ezekkel gond, amíg meg nem növekedett a járműforgalom. A javításhoz, pótláshoz nem volt megfelelő szakértelem és technológia, ezért az átkosban vagy felszedték, vagy egyszerűen ráaszfaltoztak. Ma ugyanez a helyzet, nem tudunk vigyázni értékeinkre és még a budai várban sem tudják megcsinálni rendesen a burkolatot, noha itt alig van járműforgalom. Két kép a jelenlegi állapotokról a Nemzeti Galéria előtt:




A hiányokon, hibákon kívül jól látszik, hogy még szintbeli, 1-2 cm-e különbség is van a kövek között. Nem irigylem szegény turistákat, nagyon kell vigyázniuk testi épségükre. Egyszer láttam, mikor egy idősebb ember egy vödörrel és egy talicskányi betonkockával (!) próbálta pótolni a hiányokat, mert bazaltkocka már nincs. A kövek közötti fugákat régen szurokkal öntötték ki. Ma, ki tudja miért (környezetvédelemre gyanakszom) a bevált anyag helyett cementes misunggal töltik ki a réseket, ami ugyebár nedvszívó és a fagyoknál felnyomja a köveket, szétrepedezik stb.
Szomorú a szakértelem hiánya, noha lenne rá szakember, egyszerűen meg kellene kérdezni a franciákat. Aki volt Párizsban, láthatta hogy intenzív járműforgalmú közutakon is meghagyták a régi köveket és karbantartják az utakat. A Champs-Elysée-n a Tour de France-on a kerékpárosok sem törik ki a nyakukat:

Budavári sétám alatt láttam ezt az 1807-ben épített házat Grigely József tanár (!) számára. Ma melyik tanár tudna ilyet építtetni, vagy vásárolni?

A ház később báró Hatvany Lajosé volt.

Lassan időutazónak érzem magam, ha egy-egy bevásárlóközpontba megyek. A rendszerváltás után üdítő színfoltok voltak a Tesco, Metro, Auchan, Cora stb. nagy áruházak, már-már Shopping City Süd-ben érezhettük magunkat. Amióta pártunk és kormányunk kivetette rájuk a különadókat, észrevehetően romlott a színvonal, csökkent a választék, nőttek az árak. Az egyik a blokkon a cég tapintatosan mentegetődzik, hogy erről nem ők tehetnek: "Külföldről beszerzett termék értékesítése esetén a népegészségügyi termékadó-fizetési kötelezettség a xxx Zrt-t terheli."
Ma egy különleges intuició által vezérelve két ilyen áruházban is voltam. Sajnos, mindkettőben azt tapasztaltam, hogy a szórólapjaikon hirdetett akciós termék nem kapható, amit megszoktam (pl. mirelit sajttal töltött panírozott sonka, papagáj vedléssegítő, virágföld, borok stb.) nem kapható. Az egyikben három, a másikban két tébláboló árazókütyüs alkalmazottól kértem információt, de egyiknek sem volt fogalma sem semmiről (a szokásos válasz, hogy nem hozzám tartozik, nem tudom, biztosan elfogyott). Az egyiknek megmutattam a polcon lévő bort, amely alatt szerepelt, hogy ha hármat vásárolok egy másik fajtával párosítva, akkor kedvezményt kapok. A kinn lévő tájékoztató ellenére a másik bor nem volt kapható, de ilyenkor minimum elvárás lenne, hogy vegyék le a hirdetésüket. Ugyancsak kellemetlen tapasztalat, hogy korábban legalább háromszor annyi fogkeféből választhattam, most viszont csak "medium" volt, "soft" és "hard" nem.
Ha nem is gyorsan, de megyünk vissza a Kádár korszakba, a puha diktatúra is érezhető. Bizonyos cikkeket már most is több helyen kell keresni. A színvonalromlást és áremelkedést egyébként máshol is tapasztalni (piacok, bankok, telefoncégek, a gáz fűtőértéke is csökkent stb.).

Amióta valamilyen hülye kitalálta, hogy hogyan lehet az önkormányzatok pénzét kiszivattyúzni, azóta terjednek mindenhol a járdák u. n. "díszburkolatai" ronda szürke betondarabokkal. Annak idején az volt a "racionálisnak" nevezett indok, hogy így a közművek hibája, javítása, cseréje miatti burkolatbontások gyorsan, szépen, foltok nélkül visszaállíthatók. Ehhez persze kellettek volna okos mérnökök és szakértő kivitelezők, ami manapság mindenhol hiánycikk.
A következmény az lett, hogy először az árurakodó teherautók, járdán parkoló személygépkocsik alatt megsüllyedt a burkolat. Elég sokat mászkálok gyalog Budapesten és mindenhol ezt tapasztalom. A másik probléma, hogy a közművek tulajdonosai, karbantartói vigyáznak a tulajdonukra és nem akarják, hogy a megfelelő aljzat hiányában beszakadjanak a szerelőaknáik, ezért teljesen természetesen megvédik azokat. Ennek következménye ez az állatorvosi ló eset:


Itt látszik a megsüllyedés, az alábetonozás és az ebből következő szintkülönbség egyaránt, ráadásul az eredeti cél sem valósult meg, ugyanis kénytelenek voltak legalább a belső járdarészt leaszfaltozni, de ezt is szarul csinálták. Ez az egész csak arra jó, hogy a gyanútlan gyalogos hasraessen, vagy kezét-lábát törje.

Régen nem láttam március végén ilyen sok havat Budapesten (2013.03.26):