Svejk impressziói II.

A járdák "díszburkolataikról" a napokban írtam. Most a patinás régi útburkolatokról néhány gondolatomat írom le.
Régen Budapesten az utak többsége a kis bazaltkockákkal, magyarul "macskakővel" volt burkolva. Nem is volt ezekkel gond, amíg meg nem növekedett a járműforgalom. A javításhoz, pótláshoz nem volt megfelelő szakértelem és technológia, ezért az átkosban vagy felszedték, vagy egyszerűen ráaszfaltoztak. Ma ugyanez a helyzet, nem tudunk vigyázni értékeinkre és még a budai várban sem tudják megcsinálni rendesen a burkolatot, noha itt alig van járműforgalom. Két kép a jelenlegi állapotokról a Nemzeti Galéria előtt:




A hiányokon, hibákon kívül jól látszik, hogy még szintbeli, 1-2 cm-e különbség is van a kövek között. Nem irigylem szegény turistákat, nagyon kell vigyázniuk testi épségükre. Egyszer láttam, mikor egy idősebb ember egy vödörrel és egy talicskányi betonkockával (!) próbálta pótolni a hiányokat, mert bazaltkocka már nincs. A kövek közötti fugákat régen szurokkal öntötték ki. Ma, ki tudja miért (környezetvédelemre gyanakszom) a bevált anyag helyett cementes misunggal töltik ki a réseket, ami ugyebár nedvszívó és a fagyoknál felnyomja a köveket, szétrepedezik stb.
Szomorú a szakértelem hiánya, noha lenne rá szakember, egyszerűen meg kellene kérdezni a franciákat. Aki volt Párizsban, láthatta hogy intenzív járműforgalmú közutakon is meghagyták a régi köveket és karbantartják az utakat. A Champs-Elysée-n a Tour de France-on a kerékpárosok sem törik ki a nyakukat: