Svejk impressziói II.

Olvasom, hogy kizárták Kapolyi Lászlót a szociáldemokrata pártból, mert 6 éve nem vezettek semmiféle pénzügyi, gazdálkodási dokumentumot és ezért kizárólag a 81 éves Kapolyit tették felelőssé.
Ez hajmeresztő! Kik azok, akik képesek ilyen barom döntést hozni? Leghelyesebb az lett volna, ha feloszlatják az egész pártot és közösen vállalják az egyetemleges felelősséget mindenért. Én egy társasházban lakom és a közös képviselő dokumentumainak, gazdálkodásának ellenőrzésére három tagú számvizsgáló bizottságot választunk. Erős a gyanúm, hogy az elmúlt hat évben még egy vezetőségi ülést sem tartottak az MSZDP-ben, tagságuk nincs is, vagy olyan buták, hogy azt sem tudták megkérdezni, hogy mi lett a tagdíjuk sorsa?

Eddigi információim a tavaszról helytelennek bizonyultak, de ma már alapos bizonyítékok vannak megérkezéséről, bár a csillagászati tavaszhoz képest is egy hónap a csúszás. Íme a virágok:

Két évvel ezelőtt már április 6-án nyíltak a virágok.

Tavaly májusban fotóztam egy tarajos teknőst a Millenáris mesterséges tavában. Mivel ez az állat a Mississippiben őshonos (teknősünk ragadozó, a természetben kisebb halakat, vízicsigákat, vízi férgeket,rovarokat, lárvákat fogyaszt), biztosan megáll a feltételezésem, hogy valaki megunta a tartását. Ami a meglepő, hogy egész jól alkalmazkodott az itthoni körülményekhez, mert túlélte a telet, noha közben többször borította összefüggő jég a tavacskát. Teknősünk a nagy túlélő, mert ma ismét sikerült lencsevégre kapnom:

A Feledés egy 2077-ben játszódó, nagyon jó látványos, akciódús fantasztikus film, ráadásul még nagyon romantikus is, a zenéje is hatásos. Újszerű sci-fi, jó alapötlettel. Nekem nagyon tetszett (ráadásul olcsóbb, mint a legutóbb látott darab a Tháliában). A nők szépek, Tom Cruise nem néz ki 51 évesnek, kidolgozott izmai vannak, úgy látszik, használ a scientológia (meg a gyúrás), tehát minden adott a sikerhez.
Nem véletlen a magyar mozik első négy napos csúcsbevétele. 

Majdnem megnéztük a Thália Színházban Szörényi-Bródy tíz évvel ezelőtt írt darabját, a Veled, Uram! című, rockoperának nevezett, a színlap szerint shakespeare-i királydrámákhoz hasonlítható művét.
Azért írtam, hogy "majdnem megnéztük", mert a szünetben hazamentünk. Ez volt életemben a harmadik ilyen negatív színházi élmény (a Bertalan napi vásár és a Kétfejű fenevad volt a másik kettő). A Veled, Uram! -nak annyi köze volt a rockhoz és Shakespeare-hez, mint nekem az agysebészethez. A zenében csak az volt jó, amikor Szörényi saját magától "lopott" az István, a királyból. A szöveg is gyengécske. Csendben jókat derültem, mikor István Kölcsey Himnuszából idézett, sőt, néhány taktus el is hangzott belőle. Már István is a balsorssal foglalkozott. Az se semmi, amikor azt énekelte, hogy "uram, mit vétettem", noha ekkor már régen túl volt idegen csapatok segítségével rokonának, Koppánynak legyőzésén , Gyula felnégyelésén, Tonuzoba élve eltemetésén és Vazul megvakításán, az ország kereszténységnek ellenálló egyharmadának kiirtásán.
Díszlet úgyszólván nem volt, csupa vetítés és fényjáték, így az egész első rész sötétben játszódott. A magyar közönség rendkívül udvarias a színészekhez, mert ha gyengén és röviden, de megtapsolták őket egy-egy dal után.

Ps.: Rossinit kellett volna követni, aki 36 évesen visszavonult a zeneszerzéstől.