Svejk impressziói II.

Tegnap megnéztem a Vígszínházban Shakespeare: Julius Caesar c. darabjét Alföldi Róbert rendezésében. Talán bennem lehet a hiba, hiszen azokon a színházi élményeken nőttem fel, amikor az író darabját megkísérelték eredeti idejében és céljának megfelelően előadni és nem a rendező, valamint a sznob közönség "szórakoztatására" csináltak színházat. Azokat a nagyszerű vígszínházi előadásokat biztosan látta, vagy szerepelt bennük a Caesart alakító Hegedűs D. Géza és a jóst játszó Harkányi Endre is. Szerintem Shakespeare is velem lenne, ha feltámadna és látná, hogy a darabjában Caesar Forma 1-es autóversenyt néz alsógatyában, papucsban. Biztosan egyből levetetné a nevét a színlapról és gyorsan visszamenne a sírba. Igaz, hogy a korhű jelmezek kimentek a divatból, mert a Mezzo zenecsatornán is szinte díszlet nélkül, civil ruhájukban énekelnek a szereplők.
Persze azt azért el kell ismerni, hogy a darab tanulsága most is átjött, nevezetesen az, hogy mindig a nagydumás, köpönyegforgató, néphülyítő antoniusok a nyerők.

Az tény, hogy Magyarországon az elmúlt 50 évben nem fordult elő, hogy egy darab az előadás közben megbukott volna, mint Shakespeare idejében a Globe színházban, amikor az inasok és szakácsnők a karzatról füttyszóval fejezték ki nemtetszésüket.
Az előadás végén vastaps volt, persze az én kivételemmel.

Megnéztem a Focus-t. Nagyon bíztam Will Smith-ben, mert eddig csak jó filmekben szerepelt (legalábbis azokban, amiket láttam). Nos, ez a film se nem krimi, se nem vígjáték. Egy enyhe kacajt sem hallottam a vetítés alatt. Margot Robbie hagyon jól néz ki az enyhén görbe lábai ellenére. Az ő látványa igencsak kellemes, de a film átlag alatti.

Többször láttam a tévében azt a Parodontax fogkrém reklámot, amelyben egy fogmosás közbeni véres köpet láttán azt juttatják eszünkbe, hogy ha más testrészünk - illusztrációként egy vérző szemű nő látható - kezdene el vérezni, azonnal orvoshoz fordulnánk.

Nos véleményem szerint ha lenne olyan marha, hogy egy erős sörtéjű fogkefével 5 percig kefélné a szemét, akkor már régen kifolyt volna, nem csak annyi baja lenne, hogy a szeme sarkában néhány csepp vér látszana. 

Ma egy érdekes autót láttam:

Először a Kossuth címer láttán azt hittem, hogy szabadságharc, netán forradalom van, esetleg detronizálták Vader királyt

és elvették a koronáját. A rádióban azonban nem szólt Beethoven Egmont nyitánya, így arra gondoltam, hogy valamilyen tűzvédelmi berendezéseket gyártó, áruló, vagy szerelő cég kocsija lehet, aki úgy gondolja, hogy egy köztársasághoz nem illik a korona.

A Wikipédia szerint  "aTúró Rudi (eredetileg piros pöttyös alufóliába csomagolt) kakaós masszával bevont édeskés-savanykás túrórúd, Magyarország egyik legkedveltebb és legnagyobb múltra visszatekintő saját készítésű tejes desszertje". 

Ugyanebben a szócikkben azonban feltárul a múlt is:
"1954-ben Takó Imre iparigazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet /MTKI/ élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők ott látták meg a Túró Rudi ősét, a „glazirovannij szirok” elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont édességet. 1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Budapesti Tejipari Vállalatnál."
Tegnap láttam a Discovery Science-en a Kedvenc kajáink c. kanadai sorozatban, hogy hogyan készül ott a Túró Rudihoz hasonló, de óriási mennyiségben gyártott édesség. Többféle ízesítéssel és bevonattal kapható.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy egy orosz származású család működteti az egészet otthoni recept alapján. Az orosz fiatalok hiába keresték Kanadában a szirokot, nekiálltak inkább gyártani. 
Annak a fiatalnak, aki elment külföldre munkát vállalni, nem kell tehát hazajönnie ahhoz, hogy ha Túró Rudi-t szeretne enni. Legfeljebb nem pöttyös és moo moo-nak vagy sziroknak hívják. Oroszországból és Kanadából szeretettel mindenkinek
Különben is a magyarnak, vagy magyarosnak nevezett ételek többsége külföldről származik, ugyanis a krumpli, paprika, kukorica, kakaó és társaik csak pár száz éve kerültek hozzánk. Szokások, speciális ízek vannak, de ételeket egyik nép sem sajátíthat ki magának.