Tegnap megnéztem a Vígszínházban Shakespeare: Julius Caesar c. darabjét Alföldi Róbert rendezésében. Talán bennem lehet a hiba, hiszen azokon a színházi élményeken nőttem fel, amikor az író darabját megkísérelték eredeti idejében és céljának megfelelően előadni és nem a rendező, valamint a sznob közönség "szórakoztatására" csináltak színházat. Azokat a nagyszerű vígszínházi előadásokat biztosan látta, vagy szerepelt bennük a Caesart alakító Hegedűs D. Géza és a jóst játszó Harkányi Endre is. Szerintem Shakespeare is velem lenne, ha feltámadna és látná, hogy a darabjában Caesar Forma 1-es autóversenyt néz alsógatyában, papucsban. Biztosan egyből levetetné a nevét a színlapról és gyorsan visszamenne a sírba. Igaz, hogy a korhű jelmezek kimentek a divatból, mert a Mezzo zenecsatornán is szinte díszlet nélkül, civil ruhájukban énekelnek a szereplők.
Persze azt azért el kell ismerni, hogy a darab tanulsága most is átjött, nevezetesen az, hogy mindig a nagydumás, köpönyegforgató, néphülyítő antoniusok a nyerők.
Az tény, hogy Magyarországon az elmúlt 50 évben nem fordult elő, hogy egy darab az előadás közben megbukott volna, mint Shakespeare idejében a Globe színházban, amikor az inasok és szakácsnők a karzatról füttyszóval fejezték ki nemtetszésüket.
Az előadás végén vastaps volt, persze az én kivételemmel.
