A Wikipédia szerint "aTúró Rudi (eredetileg piros pöttyös alufóliába csomagolt) kakaós masszával bevont édeskés-savanykás túrórúd, Magyarország egyik legkedveltebb és legnagyobb múltra visszatekintő saját készítésű tejes desszertje".
Ugyanebben a szócikkben azonban feltárul a múlt is:
"1954-ben Takó Imre iparigazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet /MTKI/ élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők ott látták meg a Túró Rudi ősét, a „glazirovannij szirok” elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont édességet. 1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Budapesti Tejipari Vállalatnál."
Tegnap láttam a Discovery Science-en a Kedvenc kajáink c. kanadai sorozatban, hogy hogyan készül ott a Túró Rudihoz hasonló, de óriási mennyiségben gyártott édesség. Többféle ízesítéssel és bevonattal kapható.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy egy orosz származású család működteti az egészet otthoni recept alapján. Az orosz fiatalok hiába keresték Kanadában a szirokot, nekiálltak inkább gyártani.
Annak a fiatalnak, aki elment külföldre munkát vállalni, nem kell tehát hazajönnie ahhoz, hogy ha Túró Rudi-t szeretne enni. Legfeljebb nem pöttyös és moo moo-nak vagy sziroknak hívják. Oroszországból és Kanadából szeretettel mindenkinek
Különben is a magyarnak, vagy magyarosnak nevezett ételek többsége külföldről származik, ugyanis a krumpli, paprika, kukorica, kakaó és társaik csak pár száz éve kerültek hozzánk. Szokások, speciális ízek vannak, de ételeket egyik nép sem sajátíthat ki magának.
