"A legfrissebb Eurobarometer közvélemény-kutatás sajnos sok újdonsággal nem szolgál: a magyar állampolgárok változatlanul a legpesszimistább uniós polgárok közé tartoznak. A magyar megkérdezetteket elsősorban a munkanélküliség és a gazdasági helyzet aggasztja... a magyarok szinte valamennyien egyetértenek azzal az állítással, amely szerint nehéz egy jó állást találni Magyarországon, még magas képzettséggel is... A magyarok 61 százaléka számára az állás biztonsága jelent pozitívumot és csak a megkérdezettek harmada számára elsődleges a jó fizetés az álláskeresés során."
Érdekes, hogy a hírekkel kapcsolatos kommentárokban senkinek sem tűnt fel, vagy meg sem említik, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire előtérbe helyezzük az állás biztonságát. Nálunk az emberek mozgását rendkívüli módon korlátozza a lakástulajdon. Hiába kapna egy alföldi dolgozó jó állást a Dunántúlon, szinte teljes képtelenség lenne rövid időn belül értékesíteni ingatlanát és egy másikat venni a munkahelyéhez közel. Bérlakás alig van, ha igen, akkor a fizetések alacsonyak ahhoz, hogy egy lakástulajdon fenntartásának költségei mellett még egy megfelelő lakás bérletét is finanszírozni tuja valaki a jövedelméből. (Egy USA lakos átlagosan hétszer változtat lakhelyet életében és a többség bérli a házát, lakását.) Ráadásul nagy probléma a kétkeresős családmodell és kicsi a valószínűsége két megfelelő állás egyidejű megtalálásának ugyanabban a helységben. Véleményem szerint óriási hibát követett el az Antall kormány, hogy megszabadult a bérlakásoktól és romhalmazt zúdított az új-régi tulajdonosok nyakába. Ebből egyesek meggazdagodtak, mások viszont halálig röghözkötöttek, hacsak a lakásmaffia ki nem forgatja őket tulajdonukból.
