Svejk impressziói II.

Kormányunk igen fontos célkitűzése a bürokrácia csökkentése. Ez nagyon helyes törekvés, csak sajnos soha senkinek sem sikerült. Mivel elég öreg vagyok, emlékszem még hogy Rákosi pajtás idejében is ezzel volt tele minden újság a Lúdas Matyi-ig bezárólag. Legvilágosabban C. Northcote Parkinson fogalmazta meg , hogy a közhivatali szervek személyi állományának fejlődése úgyszólván teljesen független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől. A magyar sajtóban először 1958-ban foglalkoztak a törvényekkel (!).
Úgy látszik, hogy kedves vezetőink erről nem hallottak, csak a létszámcsökkentésről, pedig ők neveztek ki több, mint száz helyettes államtitkárt. Ami régen jól működött, azt is eltolták. Példaképpen csaknem hat éve írtam a forgalmi engedély megújítási  kálváriámról, amikor megemlítettem a vezetői engedély meghosszabbításának nehézségeit is.
Most ismét lejárt a jogsim. Elmentem a háziorvoshoz, vizsgálat után kaptam egy alkalmassági igazolást 1 700.-Ft-ért. Másnap elmentem az önkormányzati hivatalba, ahol csekély három órás várakozás után közölték velem, hogy az orvos nem pecsételte le az igazolást. Délután négyre vissza kellett menni az orvoshoz lepecsételtetni, majd ismét elmenni az ökormányzathoz. Igaz, hogy most már soron kívül fogadtak, 1 500.-Ft-ot leperkáltam, de jogsim csak akkor lesz, ha SMS-ben értesítenek az elkészüléséről. Tehát ami régen egyetlen orvosi pecséttel elintézhető volt, az most négy ember (orvos, asszisztens, ügyfél, ügyintéző) idejét rabolja és még nem is ismerem, hogy a vezetői engedély kártya elkészítésével hányan foglalkoznak. Nekem egy teljes napom és az idegrendszerem sínylette meg ezt a herce-hurcát.

Ps.: Egy héttel később újabb egy órám ment rá a jogosítvány átvételére. A mellékelt levélen a következő figyelmeztetés szerepelt:

Most kapaszkodjatok meg! A 4.b) pontban szereplő határidő 2066.02.15 (!!!). Szép tőlük, hogy reménykednek hosszú életemben.

A napokban beszéltem egy ismerősömmel, aki a 70-es évek óta az USA-ban él. Kaliforniai munkahelyén egyetlen kollégája sem született az Egyesült Államokban. Elmesélt egy érdekes esetet. Köztudomású, hogy autó nélkül nehéz az élet, a munkábajárás, ezért a muszlim kolléganője jogosítványt szeretett volna szerezni. Amikor fényképet akartak készíteni, kérték, hogy vegye le az arckendőjét (niqab, nikáb), amire ő nem volt hajlandó. Szerinte ez vallási diszkrimináció, az USA törvények pedig mást írnak elő. Választani kell az autó, vagy más közlekedési eszköz között, ha más kultúrában szeretne élni az ember. Nagyon meg kellene gondolni, ha valaki el akarja hagyni a hazáját.

Megnéztük Kern András új filmjét. Tulajdonképpen egy szórakoztató film, amit nem neveznék vígjátéknak, de sci-fi -nek, fantasy-nek beillene, noha annak viszont gyenge. Aki látta, az tudja, hogy mire gondolok.
Nekem legjobban Presser zenéi és Eszenyi Enikő tetszett, aki korához képest szenzációsan néz ki.

Utaztam a 17-es villamos vonalán az új, 36 m-es CAF villamossal. Rám nagyon kedvező benyomást keltett, mert szerintem Budapesten eddig ez a valaha volt legelegánsabb, legkényelmesebb villamos. Különösen, ha összehasonlítjuk a dromedár Combinókkal és emeletes űléseikkel. A hosszabb, 56 m-es verziójára nem is lett volna szükség. Az űlések kényelmesek, a belső közlekedés jó. Zavaró volt viszont, hogy két megállónál is elnézést kértek, mert a menetidő betartása érdekében várakozni kellett a megállóban. Ha minden megállóban a menetrend szerint indultak volna, akkor a utasok észre sem vették volna a néhány másodperccel hosszabb megállást.
Úgy látszik, hogy a mi életünkben már nem lesz olyan villamosjárat, amelyik legalább olyan csendesen jár, mint egy zajosabb személyautó, vagy egy trolibusz. Ez a CAF is zajos, ami részben a saját berendezéseinek (álló helyzetben is hangos), részben a pálya állapotának köszönhető. A villamos egyes egyenes szakaszokon is erősen zörög, kisívű kanyarokban nyikorog, ami rossz előjel a jármű szerkezeti elemeinek élettartamára vonatkozóan.

Miután Karácsony és Szilveszter között megnéztem a Csillagok háborúja előző hat részét, most sort kerítettem a hetedikre is. Számomra nagy csalódás volt, mert csak a látványban nyújtott jobbat az előzőeknél. A film hosszú, vontatott, helyenként unalmas volt. Egyes jelenetek úgy köszöntek vissza, mintha megállt volna az idő. Egyedül egy nap energiájával működő szuperfegyver volt újdonság, de csaknem negyven évvel a kezdetek után is egy baromi nagy droid kellett egy térkép tárolására, ami egy fogtömésben, vagy egy inggombban is sokszorosan elférne. Azt sem értem, hogy Luke Skywalker mi a túrót evett évekig egy sziklahegy tetején (csakúgy, mint Yoda 800 évesen egy mocsárban).
Én nagyon reméltem, hogy legalább a hetedik részben megtudom, hogy kicsoda és hol dolgozik a rengeteg fegyver létrehozásában, katonák, droidok, klónok elkészítésében, energiaellátásában, főleg pedig milyen bevételekből fedezik mindezt? A legtöbb bolygó sivatag, fagyos, vagy baromi vulkáni tevékenység színhelye, de a zöldeken is csak ellenségek harcolnak. Én alig néhány kenyérkereső foglalkozást vettem észre, de azok gyűjtögetők, tolvajok, ócskások, kocsmárosok és mozgásképtelen nyálkás gengszterfőnökök voltak. Az meg egyenesen egy csoda, hogy a mindenkinek tartozó Han Solo miből és milyen üzemanyagot vett a Millenium Falcon-hoz?
Befejeztem. Ez volt az utolsó, amit megnéztem, noha nagyon valószínű a nyolcadik rész is Luke és Rey találkozásából és a fénykard (ami eléggé hatástalan, ha a másik félnek is van egy) átadásából ítélve.