Svejk impressziói II.

Az új felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István úgy fogalmazott: "ha valaki kéri a közösség segítségét, akkor nézzen a tükörbe, és tűnődjön el, erkölcsös-e tiltakozni, és azt mondani, hogy visszafizetni semmit nem akar."
Hát, a kormány, Hoffmann Rózsa és Klinghammer István is tükörbe nézhetne a kollégáival együtt, ugyanis ők ingyen tanultak abban a rendszerben, amelyet torkuk szakadtából szidnak, noha sokan MSZMP tagok voltak és egész előmenetelüket a Kádár-rendszernek köszöntetik. Ideje lenne nekik is visszafizetni a taníttatásuk költségeit.
Magánvéleményem az, hogy egy szerződésnek kétoldalúnak kell lennie. Az átkosban is volt tanulmányi szerződés, de ott a munkaadó kötelezte a hallgatót, hogy a végzés után x évig nála dolgozzon, mert szükség volt a munkájára. Ugyanígy megy ez több nyugati egyetemen, a tehetséges diákok tanulási költségeit cégek fizetik, sőt ösztöndíjat is adnak nekik, ha szerződést kötnek. Ildomos lenne, ha az alkotmányba foglalt röghözkötés feltételes lenne, szakirányú munkahely és megfelelő fizetés garantálásával kötnék meg.

A Helyi Téma c. sajtótermék saját bemutatkozásában a következőket írja:

"A Helyi Téma kezdetben 2005 szeptemberétől az összes budapesti kerületben megjelenik. Az indulás óta eltelt évek alatt a Helyi Téma a Szonda Ipsos és a Gfk Hungária piackutatásai szerint az egyik legolvasottabb hazai sajtótermékké és a hazai médiapiac egyik jelentős szereplőjévé vált."

Ezt készséggel elfogadom, már ami a példányszámot illeti (az olvasottság erősen kétséges). Arra azonban nincs hiteles adat, hogy mit kezdenek az emberek ezzel az ingyenesen terjesztett papírcsomaggal, amelynek felületén 80 %-ban hirdetések vannak.
Talán megemlítem társasházunk szokásait a lap kezelésével kapcsolatban. Nyolc éves tapasztalatom szerint az utóbbi időben az "újság" kb. 25 %-a azonnal a papírgyűjtő konténerbe kerül. A többit elviszik ideiglenesen, de egy részük gyújtós lesz, más részükben megfejtik a keresztrejtvényt. Én felhozom, de a papagájom kalitkájának alját bélelem ki vele.
Egy ilyen Fidesz irányultságú ingyenes lap igazolja a gyanúmat, hogy a "jobboldal" a tisztiháztól, Kaya Ibrahim, Joszip Tot cégek, valamint a Happy End, az Ezüsthajó és KÖZGÉP-en át rengeteg pénzt nyúlt le a közösből.
Ha megéri valakinek itt hirdetni jobboldali cégeken kívül, tegyék, amíg lehet, hisz ez is a Fidesz bevételeit növeli, ám imázsukat rombolja.

Tarantino igazán tud rendezni. Nekem legalábbis majdnem minden filmje bejött (kifejezetten csak az Alkonyattól pirkadatig nem tetszett). A Django elszabadul  igazán jó film, mondjuk az eleje pörgősebb, de hosszúsága (két és háromnegyed óra) végig leköti az ember figyelmét. Persze sok benne a valótlan lehetetlen elem, de ettől jók a Tarantino filmek. Nála egy emberben tíz liter vér van, egy kis lövöldözés után olyan, mintha kifestették volna a falakat. A nagy kalberű fegyverektől az emberek repülnek, noha nagy tűzerőnél egy pillanat alatt átmegy az emberen a golyó stb.
Minden esetre csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Elég gyakran sétálok a Városmajorban, de eddig nem láttam vörösbegyet. Dolmányos és vetési varjú, galamb elég sok van, utána a cinkék és feketerigók következnek. Csodálom, hogy veréb kevesebb van, mint rigó. Bejött a régi közmondás szó szerint: "amíg lószar van, veréb is van". Nos, úgy látszik, mivel lovak nincsenek az utcákon, ürüléküket nem pótolja a kutyáké és embereké, mert abból van bőven.
Szerencsére nálam volt a fényképezőgépem és lekattintottam az éhes madárkát:

Megnéztük A nyomorultak -at.  Nem csodálkozom rajta, hogy nyolc Oscar-díjra jelölték. A fanyalgó kritikák ellenére nekünk tetszett, bár egy kissé hosszú volt.
Aki megszokta az amerikai szuperprodukciók szépen kisminkelt szereplőit, az meg fog lepődni. Russel Crowe és Hugh Jackman megöregedett, a többiek meg kifejezetten csúnyák, így próbálva hitelesíteni a XIX. század eleji körülményeket (koszosak, fogaik hiányosak elszínezettek). Elég nyomasztó több, mint két és fél órán át ilyen pofákat látni. A zenéből a kórusok tetszettek, valószínűleg azért, mert kicsicsázott stúdiófelvételek, amiket filmeken, CD-n megszoktunk (újabban már színházban is sok a playback). Megható, romantikus film, ráadásul mai magyar valóságunkra is van áttételes üzenete. A korabeli francia társadalomban már maximálisan érvényesült, hogy "Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér." Lázár János és a Fidesz-KDNP frakció kollektíven megnézhetné a filmet.
Miller Zoltán azért jobban énekel, mint Russel Crowe. Csillagok: