Svejk impressziói II.

Megnéztem (ezúttal egyedül, mert a nejem nem szereti a soklövetű filmeket) a Gengszterosztag-ot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ismét emelték a mozijegyek árát, immár több, mint 20 %-kal. Egy teljesárú 3D-s mozijegy már 2240.-Ft-ba kerül abban a moziban, ahová szoktam járni. Ez már durva, hiszen 7800.-Ft-ba került a négy előadásra szóló bérletünk a Fővárosi Operettszínházba, ami ugyebár csak 1950.-Ft előadásonként. Itt élő zenekarral, énekkarral, tánckarral szuper díszletekkel, jelmezekkel előadott sokszereplős produkciókat láthatunk, nem az egész világban eladott kópiákat. Szeretem a mozit, a látványt, de ez már aránytalan. Így lesz a látogatottság egyre kisebb. Már nem kell előre jegyet venni, már siker, ha csak félig üres a mozi. Különben érdemes megnézni egy moziműsort, egyre kevesebb a vetítés, délelőtt már alig van néhány helyen.
A film valós eseményeken alapul 1949-ben. Állítólag Los Angelesben azóta sem tudta megvetni a lábát a maffia. Nagyon jól megkomponált alkotás, persze sok lőszer felhasználásával, nagy verekedésekkel, látványos szórakozóhelyekkel. A szereplők kitűnőek, a korabeli környezet valószerű. Nekem tetszett.

Tegnap megnéztem DVD-n az 1993-ban készült Stallone sci-fi-t, a Pusztító -t. A film nem egy nagy élmény, noha Sandra Bullock is játszik benne. Amiért mégis érdemesnek tartom egy kis megemlékezésre, az az, hogy annyira megjósolta a sötét jövőt, mint a nagy elődök, Orwell, Huxley stb. Persze a film készítőiben is megvolt az irónia, hiszen Sandra Bullock filmbéli neve Lenina Huxley. ami utal egy diktatórikus, agymosott társadalomra, ahol mindenki elégedett, a szex is csak virtuális, a gyerekek lombikban készülnek.
Persze az egésznek megvan az árnyoldala is, hiszen a másképp gondolkodók csak a föld alatti csatornákban, alagutakban élhetnek embertelen körülmények között.
Nekem egyből az jutott eszembe, hogy jelenleg mi is egy ilyen társadalom felé haladunk. Az agymosás a három éves kortól kötelező óvodai neveléssel, az iskolai hit- és erkölcstan oktatással, a tegnapi bejegyzésem szerzői által "követelt" életmód előírásokkal már megkezdődött. Van egy hasonló vezérünk is. A filmbéli Cocteau = Orbán. A hajléktalanokat, a más véleményen lévőket itt is el akarják hallgattatni, ne legyen sajtójuk, menjenek a föld alá, ne legyenek láthatóak (lásd: listázások, kategorizálások egyetemeken, választókörzetekben stb.). Az egész semmiben sem különbözik a volt szocialista országok, vagy a régebbi török janicsárok nevelési módszereitől, csak azt felejtik el hogy egyik sem volt eredményes, legfeljebb 150 évig, utána meg senki sem emlékszik kiagyalóikra, legfeljebb történelemkönyvekben, regényekben, rémtörténetekben. Félelmetes törekvések.

Jogi garanciákat követeknek a szülők.

Amikor ezt a cikket elolvastam, első pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy valóság, vicc, vagy a kötelező hit és erkölcstan oktatás szarkasztikus kifigurázása.
Nézzük végig a leendő erkölcstan oktatóval szemben támasztott követelményeket:

- példás családi életet éljenek, 
- nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban,
- legalább egy, házasságban született gyermeket nevelnek (vagy örökbe fogadtak),
- nincsenek káros szenvedélyei,
- nem dohányzik,
- nem alkoholizál,
- mentes a szexuális aberrációktól,
- otthon sem néz szexfilmeket.

Hááát, ez nem semmi! Pláne a fentiek ellenőrzése! Hol marad a magánélet szentsége?
Ráadásul SZVSZ, ha az erkölcstan oktatók elvárásai ilyen magasak, akkor én kérném a hitoktatókra is kiterjeszteni ezeket a követelményeket, különben színtiszta diszkriminációról van szó (katolikus papok nem élnek családi életet, nincs gyerekük, ha van, akkor erkölcstelenek, sokan közülük dohányoznak, rendszeresen isznak misebort, többen élnek szexuális életet, elég sokan homoszexuálisok, pedofilok és hogy otthon mit csinálnak, azt nem ellenőrizheti senki).
Ha mégis komolyan gondolták a kedves szülők ezt a néhány joint elszívása utáni illuminált állapotban született követelést, akkor bizony nem szabad sehol sem hit- és erkölcstant oktatni.

A képen látható kis kápolna fedeles beugrójában többször húzódtak meg hajléktalanok. Most, miután az Alkotmánybíróság döntése szerint nem szabad zaklatni a közterületen fedél alá húzódókat, a keresztényi szeretetet hirdető egyház új trükkhöz folyamodott. A képen látható kerítéssel zárta el a menedékbe bújás lehetőségét, a felirat meg nyilvánvaló hazugság, hiszen látszik, hogy a mohos felületű cserepekből egy sem hiányzik, új sincs közöttük. A kápolna gazdáinak figyelmét szeretném ismét felhívni Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének szavaira (ha már a Bibliára nem emlékeznek): "vannak helyzetek, amikor az embernek meg kell osztania a javait másokkal".

Megnéztük Ábrahám Pál: Viktória c. operettjét. Előrebocsátom, hogy elfogult pacifista vagyok, ugyanis ha nem lennének hivatásos katonák, a politikusok nem tudnának háborút csinálni. Az olyan dzsentri típusú, tisztikaszinóban dorbézoló, tükröt, nagybőgőt összetörő, tisztiszolgát pofozó palikat meg, mint Koltay százados, egyenesen utálom (persze a nők az ilyeneket szeretik, én inkább egy USA nagykövetet választanék a dorozsmai csóringerség helyett).
Az Operettszínház előadása a megszokott magas színvonalú, pazar kiállítású, kitűnő díszletek, rendezés, zenekar, táncosok, szereplők. Ábrahám Pál talán már rá sem ismert volna művére, ugyanis erősen feltuningolták. Belerakták az összes népszerű dallamát (Mausie, Lila akácok stb.), volt benne orosz tánckar, József Attila vers, 4-es metró, Darth Vader, nindzsák és már nem is emlékszem a többire.
A vége egy kissé álhazafias, Trianon siránkozós, zászlólobogtatós piálásba fulladt, bár én inkább iróniát éreztem benne. Minden esetre a közönség lelkesen tombolt.