Sétáltam a felrobbantott Ganz gyár helyén épült parkban és megdöbbentem. A tó vízének több, minta felét leengedték, a téli vermelésből felébredt óriási színes kínai pontyok középen gyülekeznek, ahol még úgy-ahogy van víz. Vajon enni adnak nekik? Úgy látszik, a Fidesz költségvetés elérte a saját kreálmányukat is. Már korábban is tapasztaltam, hogy a tájékoztató tábla közlésével ellentétben az ingyenes hot spot (wifi) sem működik.
Március 15-e előtt felhívott az egyik ellenzéki szövetség géphangja és megkérdezte, hogy megyek-e tüntetni (nyomjam meg az 1-es gombot stb.)?
Nos, én úgy döntöttem, hogy ezentúl nem megyek semmilyen gyülekezésbe, felvonulásra stb. Szerintem úgy van ez, mint a kereskedelmi reklámok célközönségénél. Ez is csak a 18-49 éves korosztály feladata. A mi korosztályunk megszüntette a diktatúrát, ők meg visszahozták. Ha nem tudtuk meggyőzni gyermekeinket, unokáinkat arról, hogy bármilyen színű, ideológiájú, világnézetű diktatúra egyforma, akkor csődöt mondtunk (persze a történelemoktatás is). Ez már kiderült a 2010-es választás eredményénél. Ha nekik ez jó, akkor érezzék saját bőrükön döntésük következményeit.
Most már végérvényesen eljött a tavasz! Egy tő hóvirág a Városmajorban is kidugta a fejét, noha a növényzet (fák, bokrok) nagyon rossz állapotban vannak, a Főkert nem győzi kivágni, kurtítani azokat. Régebben ilyenkor már rengeteg virág volt. Talán egy kicsit később...
Ezt a kerekesszékeseknek készített "akadálymentes" építményt láttam a Rózsadombon:
Azon kívül, hogy nincs ember, aki ezt a szerpentint használni tudná, nem tudom hogy a tervező és kivitelező hogyan kapott diplomát? Az engedélyező nyilván megkapta a csúszópénzt. Ráadásul szerintem ennek a szörnyűségnek az építési költségeinél kevesebbért már simán lehetett volna egy lépcsőjárót telepíteni, ami segítette volna a mozgássérülteket.
Megnéztük a Menyasszonytánc-ot, a világ első klezmer musicaljét, amelyet hét éve (8. évad) nagy sikerrel játszanak az Operettszínházban. A darab a két világháború közötti időben játszódik Székelyföldön, így érthető, hogy külsőségeiben (díszlet, kosztüm) nem olyan látványos, mint általában az itt bemutatott darabok. A „zenekar” is mindössze öt zenészből és a karmesterből áll, de ez a Budapest Klezmer Band! A zene és a szereplők kitűnőek. A darabból tanulhatnánk a vallási és nemzetiségi toleranciáról, annak hiányáról, ha esetleg valaki nem találkozna ezzel napjainkban (Jobbikosoknak kötelező lenne megnézni). Ez különösen a rabbi és katolikus pap beszélgetéséből derül ki, akik együtt vacsoráznak, a katolikus Sálom-mal, a rabbi Dícsértessékkel köszön és megállapítják, hogy ha vallások, nemzetiségek nem lennének, milyen békés élet lehetne. Szegény Patkós Rózsi, a főszereplő, néhány hónap alatt elhúzódó hivatali hibák miatt katolikusból zsidó, majd református lesz, közben a másik tábor nem fogadja be, a régi meg kiközösíti.
Ps.: kíváncsi lennék, hogy vajon London, Párizs, vagy Róma színházaiban milyen öltözékben jelennek meg a nézők? Minden esetre, ha a itt Pesten a „polgárság” fele ilyen toplák ruhákban jár színházba, akkor a koldusok és hajléktalanok kimondottan elegánsak. A színházi öltözék régen a tisztelet jele is volt.
