Megnéztük a Menyasszonytánc-ot, a világ első klezmer musicaljét, amelyet hét éve (8. évad) nagy sikerrel játszanak az Operettszínházban. A darab a két világháború közötti időben játszódik Székelyföldön, így érthető, hogy külsőségeiben (díszlet, kosztüm) nem olyan látványos, mint általában az itt bemutatott darabok. A „zenekar” is mindössze öt zenészből és a karmesterből áll, de ez a Budapest Klezmer Band! A zene és a szereplők kitűnőek. A darabból tanulhatnánk a vallási és nemzetiségi toleranciáról, annak hiányáról, ha esetleg valaki nem találkozna ezzel napjainkban (Jobbikosoknak kötelező lenne megnézni). Ez különösen a rabbi és katolikus pap beszélgetéséből derül ki, akik együtt vacsoráznak, a katolikus Sálom-mal, a rabbi Dícsértessékkel köszön és megállapítják, hogy ha vallások, nemzetiségek nem lennének, milyen békés élet lehetne. Szegény Patkós Rózsi, a főszereplő, néhány hónap alatt elhúzódó hivatali hibák miatt katolikusból zsidó, majd református lesz, közben a másik tábor nem fogadja be, a régi meg kiközösíti.
Ps.: kíváncsi lennék, hogy vajon London, Párizs, vagy Róma színházaiban milyen öltözékben jelennek meg a nézők? Minden esetre, ha a itt Pesten a „polgárság” fele ilyen toplák ruhákban jár színházba, akkor a koldusok és hajléktalanok kimondottan elegánsak. A színházi öltözék régen a tisztelet jele is volt.
