Svejk impressziói II.

Az utóbbi időkben volt szerencsém néhány étteremben étkezni. Voltunk a budapesti Kiskakukkban, Márkusban, Menta tereszon, Négy Szürkében és a solymári Aranykoronában. Hogy miért írok erről? Nekem egyik kedvenc ételem a hagymás rostélyos és szomorúan tapasztaltam, hogy szinte kiveszett az étlapról. Az öt vendéglő közül csak a Négy Szürkében volt. Kaja szempontjából ez volt a legjobb, a borjúpörkölt tojásos nokedlivel szintén kitűnő volt. Nem minden a csicsa, a zenélő vécé papírzsebkendővel és fülpiszkálóval felszerelve, damaszt szalvéta, tálalás, kiszolgálás minősége, ha a csontvelő és a pirítós langyos, a halászlé ízetlen. Az én sorrendem étel szempontjából (környezet, hangulat, felszolgálás, terítés stb. szempontjából persze fordított a helyzet a Kiskakukk és Márkus helycseréjével):

Négy Szürke,
Menta terasz,
Kiskakukk,
Márkus,
Aranykorona

Éljen a hagymás rostélyos!

Korábban már említettem, hogy hét operettszínházi bérletes év után úgy döntöttünk, hogy színházat váltunk.

A Vígszínházra esett a választásunk.
Miután megvettük a bérletet, akkor láttam csak, hogy szervezésben, színházvezetési profizmusban mekkora különbség van, mégpedig meglepő módon az Operettszínház javára. Ott május végén, június elején megkaptuk a bérleteket, amelyeken szerepelt a következő évadban látható előadások címe és időpontja.

Később ha mégis időpont változás volt, arra az előző előadáson hangosbeszélőn tájékoztatták a nézőket.

A Vígszínházban a bérlet átvételekor nyomtatták rá a következőket:

Tájékoztatás nincs se a darabokról, se az időpontokról. Magyarországon a háztartások mindössze 71 %-ban van internetkapcsolat és azok közül sokan alig tudják kezelni. A többiek telefonáljanak, bár hiába, mert én ma megkérdeztem és alig tudtak valamit. Két darab címét megmondták, a harmadikat ők sem tudják, csakúgy, mint az időpontokat sem. Régen ezt hívták zsákbamacskának.

Sokan panaszkodnak, hogy nálunk nincs demokrácia, a politikusok csak saját zsebre "dolgoznak".

Olvastam egy regényt, amelyből idézek:

"Szabatos elképzeléseik vannak a politikusoknak arról, milyen egy jó keresztény, illetve egy jó állampolgár, de ők a hűséget kizárólag magukra vonatkoztatva értelmezik, no meg persze a pénzre. Határozatok születnek egymás hegyen-hátán, álszent módon a nemzeti zászló nevében, pedig a dolog másról sem szól, mint olyan jelentős vállalatok pumpolásáról, melyek masszívan az ő pártjuk érdekeit képviselik. Hányok ettől! Végigülök tárgyalásokat, ahol a politika kimerül annak a megvitatásában, hogy mi szerepeljen a tévében, és elsikkad a kérdés, hogy mi jó a nemzet számára."

Vajon mit gondolnak önök? Melyik országról szól a fenti idézet és milyen nemzetiségű az író? Szerintem a többség rossz választ adott. A megfejtés: Steve Berry: Alexandria link

Egy kis plusz adalék a politikusokról alkotott évezredes véleményről egy régi bölcs szerint:

Aesopus (~i.e. 600) ógörög mesemondó:

"Mi felakasztjuk a kis tolvajokat
és kinevezzük a nagyokat politikai posztokra."

Én már csak a számat tátom. Olvasom, hogy Obama légi csapást fontolgat  Irakban. 

Egyszerűen nem értem, hogy nincs egy józan amerikai politikus, aki rávilágítana arra, hogy a király meztelen? Nem tanulnak semmit abból, hogy soha egyetlen háborút sem nyertek meg egyedül, pusztán a technikai erőfölénnyel? Erről már írtam több, mint három évvel ezelőtt is Líbia kapcsán, hogy a II. világháború óta az ilyen beavatkozások egytől-egyig sikertelenek voltak. Pl.: Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán stb. 

Lehet, hogy megint túl sok régi fegyver halmozódott fel?

A Váci úton megmagyarázhatatlan okokból és céllal ottfelejtettek egy vasúti híd maradványt, amit mindenki csodálattal bámul:

(Talán az a magyarázat, hogy kellett a hely a reklámoknak?)