"Ivádon nemkívánatos személynek nyilvánítottak huszonhét politikust, köztük miniszterelnököket, kormánytagokat. A polgármester Ivády Gábor szerint elvi nyilatkozatról van szó, jogi következménye nincs a döntésnek. Közterületet viszont biztosan nem neveznek el róluk."
Ez a tipikus példája annak, hogy a hatalom, legyen az bármilyen kicsi, hogyan veszi el a pozicióba kerülő emberek realitásérzékét (hogy finoman fogalmazzak). Mikor már nem tud mit kezdeni, akkor jönnek az értelmetlen, betarthatatlan, kivitelezhetetlen, népszerűséghajhászó megnyilatkozások. Minden képviselőnek tudnia kellene, hogy bármilyen döntésük csak addig élhet, amíg nem lesz más véleményen álló többség. Ha személyeket "nemkívánatos"-nak nyilvánítanak, akkor akár Istent, vagy a választásokon győztes pártokra szavazó embereket is felelőssé tehetnék. Szerintem az önkormányzatnak az a dolga, hogy jobban menjen az embereknek, nem pedig másra kenni az eredménytelenséget, vagy befolyásolni a jövő évi választásokat. Kicsinyes, piti ügy.
Most Mészáros Márta új filmjét, az Utolsó jelentés Annáról-t néztem meg. Azt hittem, hogy Kéthly Anna (1889-1976) valóságos történetéről fogok látni egy művészfilmet, de csak egy elképzelt epizódot láttam 1973-ból, ami a film prológusa szerint akár így is történhetett volna. Nem volt rossz film (én azért más szereposztást képzeltem volna el), mégis hamar levették a nagy mozik műsorából. Annyira érezni lehetett a spórolást a filmen, hogy az már fájt. Pl.: Budaörsi repülőtérről való elindulás, nemzetközi konferencia Brüsszelben hat emberrel stb.
Részben. Ugyanis "megtiltotta leendő országgyűlési képviselői számára a Jobbik az önkormányzati tisztségek betöltését, és kongresszusa arról is döntött: nem lehet a párt tagja olyan ember, aki az MSZP-ben, az SZDSZ-ben és a Munkáspártban valaha, az MDF-ben pedig 2006 után is tagsági viszonnyal rendelkezett."
Ez nagyon tetszik, csak egy kissé elkéstek vele. A nézet képviselőinek húsz évvel ezelőtt kellett volna határozottan fellépni, hogy volt MSZMP, MSZP tagok ne kerülhessenek be egyetlen új demokratikus pártba, de a parlamentbe sem. Ezzel szemben akkor mindenki megbocsájtó volt, így a Fidesz, MDF, SzDSz tele lett volt un. "megtért kommunistákkal". Persze napjainkban ezt már mindenki tagadja, a médiában, politikában senki sem azzal kezdi a mondatait, hogy "én ugyan MSZMP tag voltam, de...". Ennek ismeretében ma már csak az lenne a megnyugtató, ha a Jobbik olyan döntést hozott volna, hogy 36 év felettiek nem nyerhetnek felvételt, ugyanis ma már lehetetlen megállapítani a több millió volt MSZMP, MSZP, stb. párttag személyazonosságát (volt olyan időszak 1945-1989 között, hogy egyidőben 1 millió tagja volt az állampártnak), tehát a döntés végrehajthatatlan. Így az egész nemes elhatározás nem ér semmit.
Tegnap az m1-en, a 6 órai tea c. műsorban vendégeskedett Szabó István Kossuth- és Oscar díjas filmrendezőnk. Többek között a következőket mondta:
Igaza van Szulák Andreának, hogy erről a témáról bővebben kellene beszélni. Szabó István logikája szerint bűnös, tolvaj az is, aki feltalálta a kottát, mert így mindenki számára elérhetővé tette a lantosok, bárdok dalait, de Kodály és Bartók is, akik fonográffal gyűjtötték a népdalokat egy buznyák jogdíj fizetése nélkül. Lopás az is, ha az általam vásárolt könyvet kölcsönadom, az egész család kiolvassa, hiszen így potenciális vásárlóktól fosztom meg a szerzőt, csakúgy, mit a könyvtárak. (Ha moziba megyünk, mindenkinek kell jegy, könyvet viszont csak egyet vásárolunk.) Ha egy szakácskönyvből egy recept alapján egy ételt elkészít a vendéglős és azt évekig eszik a vendégei anélkül, hogy jogdíjat fizetne valaki, az is lopás? A tankönyvek anyagának elsajátítása és egy életen át munkában való hasznosítása is? A gondolatmenet szerint a lopás, a fizető néző becsapása fordítva is előfordul, amikor élő koncerten az előadó playback-re "énekel", azaz tátog, és ugyanannyit kér, mintha énekelne.
A véleményem különben az, hogy ha Szabó István látott volna egy internetről letöltött kis felbontású filmet, ami összehasonlíthatatlanul gyengébb egy multiplexes moziélménynél, akkor belátná, hogy ez inkább reklám, mert egy pl. Star Wars filmet az internetes verzió után biztosan megnézi a néző a moziban is, aki meg nem, az egyébként sem menne el, mert tanyán, vagy máshol, de moziktól messze él. Nem is érdemes ilyen alapon dollármillós "veszteséggel" kalkulálni.
Másik érvem az, hogy lopás, betörés ellen a biztosítók is csak úgy kötnek szerződést, hogy az általuk előírt védelemmel kell ellátnom a tulajdonomat. Ha nem lennének műsorok, dalok, fényképek, szövegek az interneten, akkor nem is lenne mit ellopni. Ha nem lenne hanglemez, kazetta, videó, CD, DVD, amelyekből a jogdíj tulajdonosa egy egyszeri felvétel alapján több ezer embertől akar kaszálni, akkor megint csak nem lenne "kalózkodás". Szerintem sokkal többet "lopnak" az olyan törvényekkel, hogy jogdíjakat szednek a nyers adathordozók, tárolók, nyomtatók stb. eladása után, noha lehet, hogy pl. orvosi kutatásokhoz használják azokat.
Megnéztem az új Meryl Streep - Julie & Julia - Két nő, egy recept - filmet, bár ez nem sikerült olyan jól, mint a Mamma mia! Az elég hosszúra sikeredett mű igazán jó részei mégis azok, amelyekben ő szerepel, az igazi Julia Child-ot utánzó különleges hangjával, amely olyan, mintha mindig egy kissé piás lenne. Azok a nézők lehetnek igazán elégedettek, akik maguk is szeretnek főzni, hisz megtudjuk, hogy az alapanyagok beszerzésétől a tisztításon, feldolgozáson át micsoda munka van egy-egy jól sikerült kaja elkészítésében, amit aztán 10-20 perc alatt megeszünk. (Én csak a legutóbbi tevékenységet művelem.)
