Svejk impressziói II.

Bringáztam egyet a Margitszigeten. A Margit hídon persze nem változott a helyzet, hiába van kint a "Kerékpárral behajtani tilos" tábla, fiatalok, idősebbek nyugodtan tekernek a gyerekkocsis, kisgyerekes anyákat és öregeket veszélyeztetve, noha legutóbbi látogatásom óta már egy szöveges tábla is van számukra kb. a következő szöveggel: "Húzd be a féket, lábat át a földre és próbáld meg tolni a bringát. Ugye, megy ez?" Hát, sajnos nem.
A viharok és esők komoly nyomokat hagytak a növényzeten és utakon, bár az utóbbiak elég ramaty állapotban voltak eddig is. Az önkormányzat elgondolkodhatna, hogy egy év virágkiültetés helyett inkább az utakat hozatná rendbe, ha már egyszerre kettőre nem telik. A gyógyszállóból sétára kihozott tolókocsis betegek segítői alig tudják a gödröket, tócsákat kikerülni, kerékpározni, bringóhintózni is csak figyelmesen szabad. A hülyeségre viszont van pénz, tele van a sziget bicikliparkolókkal. Igaz, ezek olcsóbbak, mint az utak, és egy tételt ki lehet pipálni a beruházási terv teljesítésénél.

Tegnap este a Bajnokok Ligája döntőjében az "olasz" bajnokságban játszó Internazionale olasz állampolgárságú játékosok nélkül szerepelt. Az egész csapatban mindössze három európai volt. Lassan így megy ez mindenhol. Régen érdemes volt szurkolni egy csapatnak, a vendégjátékosok számát limitálták, bár szerintem az is sok volt. Ez a mai foci annyira nem jó, hogy ennyi pénzt érdemes legyen költeni rá. Egyre durvább és egyre több a pályán és a pályán kívüli egyáltalán nem sportszerű attrakció. Szinte már csak vadbarmok járnak mérkőzésre és befestett pofával, aljas szövegű transzparensekkel tök részegen üvöltöznek. Engem apám még nyugodtan elvihetett egy meccsre, de ma már egy felelős szülő ezt nem teszi meg. Egyszerűen nem érdekel a rengeteg alattomos durvaság, a bírók megengedő vezetési stílusa, a játékosok örömtánca, félmeztelen rohangálása. Olyan ez, mint a pankráció (wrestling), egyszerűen cirkusz. Jönnek nemsokára a pom-pom lányok úgy, mint tegnap este az egyelőre kulturált flamenco táncosok.

Meg vagyok nyugodva. A politikai őrültek valószínűleg mindenhol előfordulnak a világon és sajnos, semmit sem lehet tenni ellenük, mert a hülyeség újratermelődik. Most olvastam John Sanford: Az ördög kódja c. regényét. Ebből egy hosszabb idézet:

"Ez a Corbeil, bár okos hapsi, bolond is. A fickó a normálisnál sokkal többet gondol az istentelen szocialistákra, az agyatlan bürokratákra, az igazságtalan adórendszerre, a fekete agitátorokra, a sárga veszedelemre, a vörös fenyegetésre, a nemzetközi zsidó összeesküvésre és az Új Világrendre. Egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy Hitler sok jót tett a világnak.
Engem nem nagyon érdekel a politika, de egyszer írtam egy kis csináld-magad közvéleménykutató programot, amit alacsonyabb szintű politikusoknak árultam, hogy elvégezhessék a telefonos közvéleménykutatásokat maguknak. Egy idő után eladtam a vállalkozást, de amíg az enyém volt, elég sok politikust ismertem meg. Életrevaló bagázs, semmivel sem korruptabbak, mint a tanárok, az újságírók, a rendőrök, vagy az orvosok.
Mindenesetre nem kellett túl sokat érintkeznem a politika világával, hogy felismerjem: a baloldalon ugyanannyi őrült van, mint a jobbszárnyon. Hosszú távon, lehet, hogy a balosak a veszélyesebbek, de ha találkozol egy faszival, aki elfoglalta az óratornyot a városodban, és egy hamisított kínai félautomata géppisztolyt szorongat, akkor valószínűleg Corbeil egyik haverjával futottál össze. Ezek vizionálnak fekete helikopterekről és a kanadai határ felől Amerikát fenyegető szocialista tankokról."

Nálunk is vannak ilyenek, de az USA-ban szerencsére évtizedek óta csak két mérsékelt párt versenyez egymással, a többiek labdába se rúgnak. Talán megérjük egyszer, hogy itt is így legyen.

Megnéztük a Fővárosi Operettszínház új bemutatóját, a Madame Pompadour-t. Leo Fall nagyoperettje parádés előadás. A díszletek és jelmezek orosz tervezésűek (koprodukcióban a szentpéterváriakkal). A zene ismert, még a fiatalok is fújják a három-négy legismertebb részt. Persze mindez csak az operett kedvelőinek tetszik igazán, hiába a csodás jelmezek, a nagylétszámú tánckar és énekkar. Ők viszont elég sokan vannak, a nézőtér tele volt.
Kalocsai Zsuzsa a főszerepben:

Mi a Pató Pálok országa vagyunk. Ékes bizonyítéka ennek az idei választások összehasonlítása Nagy-Britannia és Észak Írországéval.

A brit választások 2010. május 06-án, csütörtökön egy munkanapon voltak. 2010. május 11-én, kedden II. Erzsébet királynő megbízta a kormányalakítással David Cameron-t és másnap, 2010. május 12-én megalakult az új kormány. Két nap múlva, 2010. május 14-én, pénteken máris Clintonnál járt az új brit külügyminiszter. Nem kellett új vezetési struktúrát, új minisztériumokat kialakítani, stresszben tartani hónapokig a köztisztviselői gárdát, a választások után 1 héttel megkezdődött az új kormány rendes munkája.

Nálunk a választások első fordulója 2010. április 11-én volt, az ügyvezető régi kormány még ezen a héten, május 19-én is ülésezett, ahol elhangzott, hogy "nem tudjuk, hogy mikor kell átadnunk a dolgokat, nincs meghatározva időpont. Nagyon nehéz így felkészülni”. A Fidesz szerint azonban a május 29-ei Orbán-kormány eskütétele után szinte azonnal, vagyis május 31-én ez megtörténhet.
Ez a teljes intervallum az első választási fordulótól az új kormány felállásáig 7 hét, tehát a britekének hétszerese (!).

Ezt a különbséget a két nép között a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is látta és a következőket mondotta: "Azt tartják, a pénz teszi az angolt. Nos vedd el a pénzt az angoltól - hagyd meg az eszét. Add oda a pénzt a magyarnak - de hagyd meg oly butának - és minden marad a régiben. Bizony a pénz mintegy látható instrumentuma a fejlődésnek, mélyebben és láthatatlanul az ész működik."

Nos, az ész mindenhez szükséges (lenne).