Svejk impressziói II.

Olvasom, hogy július 1-től az első csatornahelyekre kerülnek a közszolgálati (magyarul királyi) tévéműsorok.
Nem tudom, hogy mit várnak ettől, de azt tudom, hogy volt már ennél sokkal drasztikusabb próbálkozás is Rákosi idejében, amikor csak néprádiót lehetett kapni mindössze két átkapcsolható hullámsávval, ahol pártunk és kormányunk hirdette az igét és még a gyárakban is hangszórókon segítették elő a szocialista embertípus kialakítását.
Már tudjuk, hogy ez mennyire volt sikeres. Szerintem a jelenlegi módosítás ugyanilyen célzattal történik, csak más ideológiai alapról. Engem persze ez abszolúte nem zavar mert eddig is csak kiemelkedő sportműsorokat (foci vébé, Forma-1 stb.) néztem az állami tévéken. Most már ott tartok, hogy az egyetlen hírműsor, amit nézek, az Euronews. A többi sport, ismeretterjesztő csatorna és néha egy-egy film, vagy sorozat. A véleményem az, ami a közmondásnak: "erőlködésnek nyögés a vége" (csak nehogy a következmény kellemetlen legyen) és éppen olyan eredménytelen lesz, mint a többi agymosási kísérlet. A kormányok nem ismerik a történelmet. Minden központosított államforma az enyészeté lett.

Az utóbbi időben volt szerencsém néhány étteremben (Márkus, Menta Terasz, Kiskakukk, Remetekert, Aranykorona) kajálni, de egyikben sem találtam az étlapon hagymás rostélyost, ami az egyik kedvencem. Aztán leesett a tantusz, hogy ahol nagy az ételválaszték, ott biztosan valami baj van. Gordon Ramsey ezeket szokta szétzavarni a lefagyasztott és felszolgálás előtt mikrózott kaják miatt, amik kívül melegek, de belül hidegek.
Ma elmentem a budai Négy Szürkébe ebédelni és csodák csodája, szerepelt az étlapon hagymás rostélyos. Az étterem egyszerű, nincs abrosz, van menü, kicsi az ételválaszték, de nagyon megérte 40 percet várni a hagymás rostélyosomra, mert a hús, a ropogós hagymakarika, a friss hasábburgonya kitűnő volt.
Tanulság, hogy nem mindig a csicsás éttermekben ehetünk jót, ahol virág van az damasztabroszos, szalvétás asztalon és egy rakás pincér ugrándozik körülöttünk és nem ajánlatos olyan helyre mennünk, ahol nincs hagymás rostélyos, mert azt nem lehet mikrózni, legfeljebb a bepácolt marhahús van a hűtőben.
Nem is unatkoztunk, mert a tévén várakozás közben ment a www.1music.hu klipcsatorna.

Megnéztem a Jurassic World-öt, mert erős inspirációt adott, hogy ez lett a legnézettebb film a világon, ráadásul eddig több, mint 1 milliárd (!) dollár bevételt hozott. Nos, a történet nem nagyon különbözik a korábbi Jurassic Park filmektől. Mindegyikben felelőtlen emberek szörnyeket állítanak elő, aztán meglepődnek, ha valami balul sül el. Ez a változat elsősorban a látványban és a halottak számában nyújt kiemelkedőt. Van benne Hitchcock madaraiból is, csak ezek sokkal nagyobbak és felkapják az embereket. Minden esetre nézhető, az átlagnál jobb film.

Megnéztük a Madáchban az Agyeldobás-t. A cím minden esetre találó. Akinek nem sikerül már az előadás kezdése előtt eldobnia az agyát, az később már nem fog nevetni. A három szereplős darab nagy siker volt, vastapssal a végén, de a nézők bizonyára nem olvasták P.G. Wodehouse kacagtató, könnyű, de tanulságos regényeit és nem látták a '90-es években a nagysikerű Majd a komornyik c. rövid, egyetlen évados tévésorozatot Hugh Laurie és Stephen Fry főszereplésével. Ezekhez képest Szente Vajk rendezése egy humortalan blődli.
Nem értem, hogy színigazgatók és rendezők miért gondolják, hogy a klasszikusokat és sikerdarabokat át kell dolgozni, hogy kiderüljön mekkora művészek ők. Úgy látszik, hogy nincsenek jó szerzők a 21. században, mert minden színház repertoárja tele van az átdolgozott klasszikusokkal (Shakespeare, Schiller, Csehov stb.), de a felújítások is gyakoriak (Hair, Mamma Mia, Agyeldobás, Furcsa pár, Nyomorultak, Anna Karenina, Pisti a vérzivatarban, A lepkegyűjtő és sorolhatnám napestig).

Annak ellenére megnéztem a Torrente V: A kezdő tizenegy-et, hogy már a negyedik sem tetszett. Nem egy nagy élmény. Tulajdonképpen az Ocean 11 torrentésített bunkó változata. Megnéztem az IMDb-n. Az ott szavazó nézők értékelése is csak 5,4-e átlagot eredményez. Az első két rész nagy sikere után ugyanazzal a főszereplővel 17 évvel később megcsinálni az ötödiket már eleve nagy kockázattal járt. Ebből a vígjátékból csak a humor hiányzott, legfeljebb a végén kiderülő csattanó volt jó.