Svejk impressziói II.

Szijjártó Péter azt mondta: "aki a magánnyugdíj mellett dönt, annak nyugdíjmegtakarításai többé nincsenek biztonságban, hiszen kiírta magát a szolidaritási elven működő állami nyugdíjrendszerből".

Én csak arra lennék kíváncsi, hogy a kormány hogyan tudja garantálni ma, hogy egy 30-40 év múlva esedékes nyugdíjbamenetelkor mi lesz? Szijjártó főnöke mondta el az alábbi mesét 2008-ban:
"Van egy arab történet. A kalifa halálra ítéli a lovászát, mert az belesett a felesége fátyla alá, és megpillantotta az arcát. De egy választást azért felkínál neki: vagy ott helyben kivégzik, vagy egy év alatt meg kell tanítania a kalifa lovát beszélni. A lovász az utóbbit választja. S mikor kérdezik, hogy miért, azt feleli: egy év alatt sok minden történhet, meghalhat a kalifa, meghalhatok én, és végső soron megtanulhat beszélni a ló".

Na, jobban oda kellett volna figyelni a főnök szavára, hiszen előfordulhat, hogy 30-40 év múlva már nem a Fidesz lesz kormányon, ne adj isten meghal valaki (aki ad, vagy aki kap), netán az állam azt fogja tenni, mint eddig, hogy tetszése szerint veri át a nyugdíjasokat, mert ígéreteit nem tudja, vagy nem akarja betartani, ráadásul ők azok, akik nem tudják érdekeiket érvényesíteni.

Mellesleg így lehet a nyugdíjasok számát csökkenteni:

Az utazó nagyon jó film. Mindenki megkapja, amire vágyik. Utazás Franciaországon át a TGV-vel, Velence pályaudvara, repülőtere, lagunái, gyönyörű szálloda VIP apartmanja, elegáns bál, üldözés háztetőn, csónakon, metróban, gyilkosság a szabónál garrote-tal, mesterlövészel a maffiózók ellen, a kitűnő Jonnny Depp éa az isteni Angelina Jolie, különösen estélyiben, konttyal, csodás nyakékkel a bálban (igaz, hogy a lábai fogpiszkálók), na és persze szerelem. Mindenkinek ajánlom. Nem véletlen a háromszoros Golden Globe jelölés.

Ps.: Megnéztem a film sztorijának eredeti változatát, a francia Anthony Zimmer-t (2005) Sophie Marceau főszereplésével. Ez kb. tizedannyi pénzből készült és feleannyira jó, mint Az utazó.

A múlt héten olvastam el Bernhard Schlink: A felolvasó c. regényét. Mivel nagyon tetszett és az érzelmeken és tragédián túl egy érdekes filozófiai problémával is foglalkozik, kíváncsi lettem a filmváltozatra is. Meg is néztem videón. Kétségtelenül nagyon jó film, de elsősorban az érzelmekre helyezi a súlypontot, az érdekes apa-fiú kapcsolat kimarad belőle (pl. a fiatal Berg-nek be kellett jelentkeznie apjához, ha beszélni szeretett volna vele és időpontot kapott tőle). Ezzel lényegében kiiktatták azt a lényeges filozófiai, viselkedési problémát, hogy szabad-e egy emberen segíteni akarata ellenére? Az apa és a fiú úgy döntenek, hogy nem, így - noha megtehette volna a tárgyalás során az egyetemista Berg, hogy elmondja: Hanna írástudatlan, így nem írhatta ő a 300 ember halálát okozó tűzesetről a jelentést - Hannát életfogytiglanra ítélték. Ezzel a tudattal kellett leélnie az életét, amit a világirodalom műveinek több száz kazettára való felolvasásával és Hannának a börtönbe való küldésével próbált meg levezekelni.
Szerény véleményem szerint a hallgatás azért, mert Hanna eltitkolta írástudatlanságát, ami különben is egy hülyeség, mert a Siemensnél, az SS-nél, vagy villamoskalauzként sem vették volna fel így, hiszen ha máskor nem, a fizetés felvételekor kiderült volna, hogy nem tud írni.

Ha nem segítenénk valakinek akarata ellenére, akkor az öngyilkost sem lenne szabad a kötélről levágni, vagy gyomormosásra vinni.

A regény és a film tartalma hasonlít, de nem azonos.
 

Két napon, egymás után alkalmam volt megtekinteni a két nagy amerikai filmsztár, Julia Roberts és Renée Zellweger egy-egy tavaly készült filmjét, a Kettős játék és a Miért éppen Minnesota? c. filmeket. Most nem a filmekkel, hanem a főszereplőkkel kapcsolatos véleményemet írom le. A két sztár között két év a korkülönbség (1967 és 1969-es születésűek), jól néznének ki, csak nem ilyen szerepekben. Szerintem nem tudnak megöregedni. Az akcióhős, szerelmes szerep már nem áll jól nekik és a plasztikázás nem segít, hanem árt az ügynek. Az amerikai sebészek sem állnak hivatásuk magaslatán, csak azt nem értem, hogy még van nekik páciensük, hiszen ha valaki látott egy felbotoxozott arcot, szilikonos merev szájat (a mellekről nem is beszélek), az már tudja, hogy semmi jóra sem képesek. Az orvosi eskű (legalábbis a filmek és regények szerint) tartalmazza azt a kitételt, hogy "ne árts" (nil nocere), márpedig a plasztikai sebészek ártanak, hacsak nem nyúlszájat, vagy égési sérültet próbálnak meg elfogadhatóvá tenni. Jobb lenne Zellweger mimikája botox nélkül és Robertsnek sem áll jól a loboncos haj. A lábuk az jó. Az operatőr pedig ezt élvezi.

Repülőtereket akkor szokás elnevezni (lásd: európai repterek) , ha egy városban több is van belőlük. Ilyen pl. Párizsban a Charles de Gaulle International Airport. Hogy kinek az ötlete volt, hogy Liszt Ferenc legyen egyetlen nagy nemzetközi repülőterünk névadója azt nem tudom, de minden esetre őrült ötletnek tartom. Liszt valószínűleg még a repülőtér szót sem ismerte (a repülő szőnyeget inkább). A repülőtér zajának meg kb. annyi köze van a zenéhez, mint egy Liszt darabnak a mennydörgéshez. Erről csak a repülőtér közelében lakókat kell megkérdezni, bár ők kérdezés nélkül is panaszkodnak. Ha már mindenáron új nevet akarnak adni a repülőtérnek, akkor jobb lenne egy híres magyar repülőmérnök, vagy pilóta nevét adni neki. Vannak egy páran (Asbóth, Endresz, Bánkuti, Kvasz, Rotter stb.). 
Másnak sem tetszik az ötlet.