Svejk impressziói II.

Én nem emlékszem, hogy lett volna még egy olyan magyar film az Üvegtigris 3-on kívül, amelyik megérte volna a harmadik folytatást. Szerintem jó film, sokat lehet röhögni a rendkívül ronda (no, kivétel Kamarás Iván) és hülye férfiak csapatán. Kár a baromi sok ocsmány dumáért, mert ettől nem lett viccesebb a film. Szabó Erika valóban nagyon szexis (kicsit görbe a lába, igyekeznek is takarni térd feletti felvételekkel, vagy baromi nagy táskával), de nekem jobban tetszett Pikali Gerda játéka. Eddig csak a Montecarlo-ban láttam, de ott nem tűnt fel a tehetsége (igaz, hogy fiatalabb volt és a film is gyenge volt). Több részt már nem szabad csinálni, mert a főszereplők kiöregedtek.

Nem vezetek olvasónaplót, pedig jó lett volna, hiszen rendszeresen olvasok gyerekkorom óta. A krimikkel kapcsolatban az volt a tapasztalatom, hogy a régi nagyok spekulatív módon jutottak el a tettes felderítéséig, míg az újabb szerzők inkább az akciókra helyezték a súlypontot. Most olvastam egy újszerű krimit, thrillert Peter James-től, a Kegyetlen tréfá-t. Már az alapötlet is kiváló, ragyogóan keveredik benne a horror és a modern nyomozás, ami már korántsem egyetlen zseni érdeme. A történet már jelen évtizedünkben játszódik. Minden esetre megjegyzem a szerző nevét és kíváncsian várom, keresem további műveit.
Ezt a bejegyzést csak emlékeztetőnek szánom.

Számlavezető bankomtól (legalábbis bemutatkozása szerint) felhívott egy hölgy telefonon. Udvariasan megkérdezte, hogy alkalmas-e nekem az időpont, beszélhetünk-e? Igenlő válaszomra közölte, hogy néhány azonosító, ellenőrző adatot fog kérni tőlem. Mondtam neki, hogy ez így nem működik, mert én viszont nem tudom, hogy ő kicsoda és honnan telefonál. Legalább árulja el, hogy milyen ügyben keres. Azt mondta, hogy a banki titoktartás szellemében ezt csak nekem mondhatja el, ha meggyőződött róla, hogy én vagyok én. Erre azt mondtam, hogy akkor küldjenek levelet, vagy hívjanak meg a bankba, mert én egy ismeretlen telefonálónak nem fogom közölni adataimat. Kialakult a patthelyzet, elbúcsúztunk és letettük a kagylót.
Ezt a pofátlanul bunkó módszert nemcsak az én bankom alkalmazza, hanem már másoktól is hallottam. Az esetek többségében reklámtelefonokról van szó, hiszen ha nagyon fontos lenne, akkor ők sem telefonon intéznék az ügyet.
Régi bankom az OTP volt. Becsületére váljon, hogy húsz év alatt egyszer sem zaklatott ajánlataival, fel sem hívtak, rengeteg ATM-jük, fiókjuk van, de ennek az az ára, hogy szemérmetlenül alacsony kamatot fizetnek a betétekre és magasak a felszámított költségek. A telefonálgatás a kisebbeknél divat. Az ERSTE továbbment egy lépéssel, mert telebankjában az ügyfélnek osztályoznia kell a hívás után a bankhivatalnok tevékenységét. Ez azért is nonszensz, mert a dolgozókat a bank válogatja meg, az ügyfélnek általában a banki szolgáltatásokkal van problémája, nem a szegény alkalmazottakkal.

Meglepve olvastam, hogy Szabó Máté szerint alkotmánysértő, hogy a halott magzatot nem lehet eltemetni.

Nem értem, hogy miért olyan dolgokkal foglalkozik általában az ombudsman, ami a népesség csak egy szűk rétegét érinti.
Melegen ajánlom az ombudsmanoknak, hogy napi munkájukat azzal kezdjék, hogy elolvassák Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet szinte naponta sért meg a kormány (magántulajdon megsértése, vallások megkülönböztetése, a sajtószabadság megnyirbálása, visszamenőleges törvénykezés, speciális, egyetlen személyre vonatkozó diszkriminatív rendeletek stb.)

Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője arról beszélt, hogy "vannak helyzetek, amikor az embernek meg kell osztania a javait másokkal".

Erre csak ezt tudom javasolni, hogy kezdje el a katolikus egyház a példamutatást. A szar Rákosi és Kádár rendszer idején bármikor be lehetett menni egy templomba, de ma már mindegyik zárva van, kivéve a miséket és a nyitott éjszakát. A pápa sem osztogatja javait a szegényeknek, a Máltai Szeretetszolgálat is csak újraosztja azt, amit kap az adományozóktól, természetesen a saját működési költségeinek lecsippentése után. Az viszont már vérlázító, hogy a hajléktalanoktól sajnálja az egyház a fedelet is és rácsokkal kerítik el a kis fedett területet a templom mellett.