Svejk impressziói II.

"Három fővárosi frekvenciára – Budapest 103,9 MHz, Budapest 89,5 MHz, Budapest 95,3 MHz – írt ki pályázatot a Médiatanács. Ezeket jelenleg a Rádió 1, a Juventus Rádió és a Klubrádió használja.
A hatóság közlése szerint a pályázat során előnyt jelent a médiaszolgáltatási tapasztalat, a nagyobb zenearány, és a közérdekű információk kínálása."
Ez szerintem a cenzúra, vagy legalábbis a szólásszabadság korlátozása, hiszen tartalmi követelményeket szab meg az NMHH annak ellenére, hogy silányabbnál silányabb zenés csatornákkal tele van az egész FM sáv. Ezzel a kiírással lehetetlen helyzetbe hozzák a Klubrádiót, vagy legalábbis annak széleskörű műsorválasztékát, amelyben a politikán kívül igazán közszolgálati kulturális, gazdasági, turisztikai, közlekedési és szórakoztató műsorok vannak és ezek alkotják a műsoridő nagyobb részét, a zene viszont kisebb arányú. 
Igaza volt Thomas Bailey Aldrich (1836-1907) amerikai írónak:
"A korlátlan hatalom szinte mindenkiből zsarnokot csinál."

Volt egy rossz előérzetem, de mégis megnéztem a A Karib-tenger kalózai negyedik részét, ezúttal 3D-ben. Nem kellett volna. Szerintem ez a legrosszabb az eddigi részek közül, ráadásul a 3D-s verzió szinte teljesen felesleges, kevés az igazán meghökkentő látványelem, ami megérné, hogy több, mint két órán keresztül nyomja a fejemet, fülemet a szemüveg, amely ráadásul még sötétebbé teszi az amúgy is sötét filmet (megjegyzem, hogy a látványosnak szánt filmek szinte mindig sötétben készülnek a trükkök leplezésére). Nem értem, hogy mi a bánatnak keresi évek óta Jack Sparrow az élet vízének forrását, ha a végén mégsem kell neki, amire ráadásul filozofikus magyarázatot is ad?
Johnny Depp legújabb tengeri kalandja hétfőn lépte át a 800 millió dolláros küszöböt, ezzel máris az év legsikeresebb filmjének nevezhető a nemzetközi porondon, ugyanakkor az észak-amerikai piacon eddig ez a rész teljesített a leggyengébben (igazuk van!): mindössze 192,1 millió dollárért (35 milliárd forintért) váltottak rá jegyet a nézők.
Nálunk mégis vezeti a bevételi toplistát az április óta bemutatott filmek közül, sőt, a múlt hetiben is csak a Másnaposok 2. előzi meg, de az meg is érdemli.

 

Mivel nagyon tetszett az első rész, megnéztem a Másnaposok 2.-t is. Az általam látott előadáson rajtam kívül senki sem nevetett hangosan, igaz, hogy én is csak kb. háromszor. Persze látványos, jó a film, de én nem kívánkozom Bangkokba menni. A Pesti Est-ben olvastam, hogy "a haverok ismét úgy ébrednek másnap, mintha hídverő gép alákerültek volna, majd Tarlós István átnevezte volna őket". Jó bemutatás. Van a filmben egy szupermajom, szép tájak, autós üldözés, motorcsónakos száguldás, go-go görlök, transzvesztiták, dílerek, orosz maffia, szép tájak és Thaiföld legmélyebb bugyrai, szóval minden, de az első rész jobb volt.

Nézem a Roland Garrost és szörnyülködöm a riportereken. Ennyi magyarul beszélni sem tudó embert nem lehet találni az amúgy is túlméretezett hazai rádiós és televíziós palettán. Rájuk férne jó sok lecke a boldogult Péchy Blankától, akinek évekig ment egy műsora a rádióban Beszélni nehéz címmel.
A riporterek sportbéli tudását, felkészültségét nem vonom kétségbe, mert jómagam ehhez keveset értek, nekem bármit mondhatnak, akár igaz, akár nem. Az azonban biztos, hogy alapvető követelmény lenne az egyenletes hangerő, a tiszta beszéd. Némelyikük két-három decibel különbséget is produkál egy-egy mondatban, nagy hangerővel kezdi, ami végül motyogásba fullad. Mások megreformálják a nyelvet, pl. ilyen mondatokkal: "ilyen rosszat még nem sikerült ütnie". A rossz nem lehet siker. Varga Ákos másik gyöngyszeme: "premier ligás ütés volt". Az egyik hölgy, azt hiszem Szántó Petra ki nem hagyná, fogadásokat is lehet kötni rá, hogy a meccs végefelé kimondja: "három labdára van a győzelemtől", még akkor is, ha az ellenfél vezet 30-15 -re.
Néha azt gondolom, hogy jobb lenne az elején bemutatni a teniszezőket, a végén bemondani a következő műsort és elbúcsúzni. Közben hallgathatnának, mert a játékot látja a néző.

Most sem fog a jelenlegi világelső Grand Slam tornát nyerni. Úgy látszik, hogy most már csak az nem veri meg, aki nem akarja, vagy rokona. Hantuchova a párizsi torna harmadik fordulójában szinte lemosta Wozniackit a pályáról. Az eredmény és a boldog győztes: