Kukubenkó legyek, ha ezt értem. Kormányunk nagyon hasonló, mondhatnám egyforma esetekben is Kétféle mércét alkalmaz. Már azt sem lehet tudni, hogy mi a bűn, mert persze azóta a lopás sem az, mióta a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat államosították, de most az adósok elbírálásáról szólnék. Az alábbi esetekben más a mérce, az egyiket büntetik, a másikat jutalmazzák:
Kósa likvidálná az adósságot felhalmozó polgármestereket.
Törvény segíti a devizahiteleseket.
Bakker!
Most, amikor a kormány hamburgeradóval (só- és cukoradóval) kíséreli meg az egészségtelen életmód, túltápláltság ellen felvenni a harcot, igen furcsa, hogy a királyi m1 televízió híradójában egyre több a túltáplált bemondó. Ez nem egy jó üzenet, mert az emberek komolytalannak veszik az egészet. Persze, szerintem először a Fidesz-KDNP képviselőinek kellene példát mutatni.
Voltam egy kis sétahajózáson a Dunán. Valóban érdekes látvány városunk a Duna közepéről, sok érdekesség másik arcát láthatjuk meg rövid időn belül. Mindenki kapott egy többnyelvű elektronikus idegenvezetőt is. Amikor hajónkról láthatóvá váltak a budai oldal templomai, azt hallhattuk, hogy Budapesten több, mint kétszáz (!) templom van. Ez engem is meglepett, noha elég régen itt élek. Egyből arra gondoltam, hogy mi lett volna, ha a Rákosi és Kádár rendszer nem üldözte volna olyan rettenetesen az egyházakat? Lehet, hogy kétszer ennyi lenne? (Bár az utóbbi húsz évben sem épült olyan sok.) Lehet, hogy kamu az egész? Én akkor is voltam templomi esküvőn, szüleimet pap temette, keresztelők is voltak, a misékről nem is beszélve.
A Koszorúslányok kicsit szomorkás vígjáték, amelyben az élet válságai és a komikus jelenetek nagyon szerencsés arányban láthatók. Persze, a vidámabb részek is inkább tragikusak, legfeljebb a nézők nevetnek rajta, nem az áldozatok. Senki sem elégedett azzal, amiben az élet részesíti. A hat 30-as, 40-es nő közül hárman házasok, egy éppen férjhez megy, a maradék kettő facér (persze happy-end lesz), de mindenki elégedetlen azzal, ami neki jutott, akár gazdag, akár szegény. Megismerhetjük kicsit Milwaukee-t (Wisconsin állam) a Michigan-tó partján. Nem olyan jó, mint a Másnaposok első része, de több benne a mondanivaló.
Schmittné Makray Katalin, az államfő felesége a Köztársasági Elnöki Hivatal által meghirdetett "Vedd a magyart! Védd a magyart!" program budapesti állomásán a magyar termékek vásárlásának fontosságára és a belföldön termelt zöldségek jobb minőségére hívta fel a figyelmet.
Na, nekem sajnos nincsenek ilyen kedvező tapasztalataim. Ennek oka lehet persze, hogy sok import termékre is ráírják, hogy magyar, másrészt én még emlékszem az igazi magyar gyümölcsök, zöldségek ízére, amire koránál fogva a first lady-nek is kellene.
Gyerekkorom és ifjúkorom íz-, illat-, zamatemlékeiből néhány példát említenék, olyan termékekből, amelyek ma már nem is kaphatók. Nincs a nagy, lédús kajszibarack, rózsabarack, az igazi szabadföldi paradicsom, melyből ruháskosárral cipeltük haza anyámmal a befőznivalót, nincs ízes zöldpaprika, amelynek volt egy kis ereje és nem volt fűízű, bogyiszlói paprikát is alig lehet kapni, szinte csak a hegyes erőspaprika létezik (na, almapaprika még van). Harminc éve nem ettem muskotályos ízű szilvát, amely rögbilabda fazonú volt és a sárga színű mézédes ringlót, de sárga cseresznyét sem láttam, amivel a régi Bécsi út melletti árokpart tele volt az '50-es években. A spanyol eper sokkal jobb és fele annyiba kerül, mint a magyar. Lehetne még sokáig sorolni a példákat a magyar gyümölcs és zöldségtermelés leépüléséről, de én továbbra is azt veszem heti rendszeres piaclátogatásom során, ami minőségben és árban megfelel.
