Svejk impressziói II.

Schmittné Makray Katalin, az államfő felesége a Köztársasági Elnöki Hivatal által meghirdetett "Vedd a magyart! Védd a magyart!" program budapesti állomásán a magyar termékek vásárlásának fontosságára és a belföldön termelt zöldségek jobb minőségére hívta fel a figyelmet.

Na, nekem sajnos nincsenek ilyen kedvező tapasztalataim. Ennek oka lehet persze, hogy sok import termékre is ráírják, hogy magyar, másrészt én még emlékszem az igazi magyar gyümölcsök, zöldségek ízére, amire koránál fogva a first lady-nek is kellene.

Gyerekkorom és ifjúkorom íz-, illat-, zamatemlékeiből néhány példát említenék, olyan termékekből, amelyek ma már nem is kaphatók. Nincs a nagy, lédús kajszibarack, rózsabarack, az igazi szabadföldi paradicsom, melyből ruháskosárral cipeltük haza anyámmal a befőznivalót, nincs ízes zöldpaprika, amelynek volt egy kis ereje és nem volt fűízű, bogyiszlói paprikát is alig lehet kapni, szinte csak a hegyes erőspaprika létezik (na, almapaprika még van). Harminc éve nem ettem muskotályos ízű szilvát, amely rögbilabda fazonú volt és a sárga színű mézédes ringlót, de sárga cseresznyét sem láttam, amivel a régi Bécsi út melletti árokpart tele volt az '50-es években. A spanyol eper sokkal jobb és fele annyiba kerül, mint a magyar. Lehetne még sokáig sorolni a példákat a magyar gyümölcs és zöldségtermelés leépüléséről, de én továbbra is azt veszem heti rendszeres piaclátogatásom során, ami minőségben és árban megfelel.