Svejk impressziói II.

Nézem a Roland Garrost és szörnyülködöm a riportereken. Ennyi magyarul beszélni sem tudó embert nem lehet találni az amúgy is túlméretezett hazai rádiós és televíziós palettán. Rájuk férne jó sok lecke a boldogult Péchy Blankától, akinek évekig ment egy műsora a rádióban Beszélni nehéz címmel.
A riporterek sportbéli tudását, felkészültségét nem vonom kétségbe, mert jómagam ehhez keveset értek, nekem bármit mondhatnak, akár igaz, akár nem. Az azonban biztos, hogy alapvető követelmény lenne az egyenletes hangerő, a tiszta beszéd. Némelyikük két-három decibel különbséget is produkál egy-egy mondatban, nagy hangerővel kezdi, ami végül motyogásba fullad. Mások megreformálják a nyelvet, pl. ilyen mondatokkal: "ilyen rosszat még nem sikerült ütnie". A rossz nem lehet siker. Varga Ákos másik gyöngyszeme: "premier ligás ütés volt". Az egyik hölgy, azt hiszem Szántó Petra ki nem hagyná, fogadásokat is lehet kötni rá, hogy a meccs végefelé kimondja: "három labdára van a győzelemtől", még akkor is, ha az ellenfél vezet 30-15 -re.
Néha azt gondolom, hogy jobb lenne az elején bemutatni a teniszezőket, a végén bemondani a következő műsort és elbúcsúzni. Közben hallgathatnának, mert a játékot látja a néző.