Már nagyon kíváncsi voltam, hogy a télidőben vízesflakonban kihelyezett napraforgómagot hogyan eszik meg a cinkék úgy, hogy a héjuk nem marad bent. Ez azért is érdekelt, mert a hülye papagájom az etetőedényben hagyja az ocsút. Most rászántam egy negyedórát. Elég messzire, kb. 5-6 méterre a tiszafára felfüggesztett etetőtől elhelyezkedtem és nyugodtan vártam. A fák között elég sötét volt, teleobjektívet és vakut kellett használni állvány nélkül, ami az álmoskönyv szerint sem sok jót ígér. Videófelvétel eleve reménytelen volt ilyen helyzetben, pláne a természetfotósok nem amatőröknek való kompakt gépekkel dolgoznak. Mindegy. Két képen talán sikerül szemléltetnem a cinkék trükkjét. Először bemászik a flakonba, kivesz egy szem szotyit, felröppen egy közeli ágra, ott elfogyasztja a magot, majd visszamegy a következőért. Elég strapás és főleg energiaigényes a dolog. Vajon az egy szem magból szerzett energia fedezi-e az odarepülés, elvitel, majd visszarepülés veszteségét? Minden elismerésem az övék.
