Nagyon nem tetszik nekem az a számmisztika, amit a munkanélküliségről itthon hintenek nekünk. Miközben egyre kevesebb a munkanélküli munkaképes korúak támogatási időtartama, ezzel párhuzamosan nő a nyilvántartásból kimaradók száma is, nem beszélve azokról, akik olyan helységekben élnek, ahol szinte semmilyen munka nincs, legfeljebb az önkormányzat, vegyesbolt, kocsma alkalmazottja (esetleg a tanító, ha van iskola) dolgozhat, így az ide születők eleve rendszeres munka nélkül kezdik az életüket.
Az egyetlen komoly statisztikai mutató csak az lehet, hogy a munkaképes korú lakosság hány százalékának van bejelentett munkahelye, tehát nem fekete, vagy alkalmi munkája.
Az Eurostat 2009-es adatai szerint a munkaképes korú 15-64 éves korosztályban a foglalkoztatottság az EU 27 tagállamában 64,6 százalékos volt.
Magyarországon 55,4 százalék ez az arány, ennél rosszabb csak Máltán, ahol a munkaképes korúak 54,9 százaléka dolgozik.
Ez az a mérőszám, amire hivatkozni kellene, amikor politikusaink a foglalkoztatottság javulásáról/romlásáról beszélnek (persze ezt is befolyásolja, hogy a dolgozók hány százaléka dolgozik teljes, ill. részmunkaidőben).
Most már csak azt szeretném megtudni, hogy az itthon dolgozó 55,4 % hányad része kapja a fizetését a költségvetésből, mert ez lenne a másik mutató, ami az ország gazdasági hatékonyságára rávilágítana.
