Nagyszabású, sikeres akciót hajtott végre kormányunk hatszáz nap alatt. Elérte, hogy már egyetlen barátunk sincs, az egész világ rajtunk röhög. Tudja-e valaki a Fideszben, hogy hol a helye hazánknak?
Tisztában vannak-e azzal, hogy hétmilliárd ember él a Földön, mi meg alig vagyunk tízmillióan? Ez csak 0,14 ezreléke az össz népességnek. Azt mindenki tudja, hogy széllel szemben nem lehet pisálni, de ba*ni és szűzen maradni nem. Önállónak lenni nyersanyag és önellátási képesség nélkül lehetetlen. Nálunk minden import, még a túlértékelt mezőgazdaságunk sem tud létezni nélküle (gépek, üzemanyag, műtrágya, növényvédőszer, fólia stb.). Elég ellátogatni egy büszke magyar honlapra és megtudhatjuk, hogy a szentkorona és somlekváron kívül Nobel-díjasainkra lehetünk a legbüszkébbek, akik egy kivétellel külföldön éltek és dolgoztak a díj elnyerésekor, ráadásul több zsidó is volt közöttük. Ilyenkor magyarok, itthon meg kampósorrúak? Nem ragozom tovább, de a jelenben élünk, nem vesszük hasznát múltunknak. Elég, ha Svédországot említem, amely ugyan hazánknál ötször nagyobb, de kevesebb lakója van, mégis ismerik mindenhol a Gripent, Volvót, Saab-ot, svéd acélt stb. és a világ legversenyképesebb országai között az első ötben van. Svájc, Ausztria, Norvégia mind többet tudnak felmutatni nálunk, erre mi megyünk neki a világnak, de mi kérünk EU támogatást, bizalmat, megértést?
Egy idézet:
„Megmondtuk előre, hogy minden eszközt használni fogunk, ami csak egy nemzeti kormány rendelkezésére áll. Mivel ilyet nemhogy Magyarországon nem csináltak még, de az EU-ban sem jellemző, csak úgy tudjuk, hogy mik a korlátaink, ha elmegyünk a falig, ez pedig nem megy ütközés nélkül” – jellemezte az Orbán-kabinet attitűdjét az IMF-fel és az Európai Bizottsággal szemben egy kormányzati forrásunk.
Ez sikerült! A koppanás is nagy. Már nincsenek barátaink, még annyi sem, mint a KGST-ben.
