Már többször kifogásoltam a közüzemi számlák (villany, gáz, telefon stb.) számlázási módszereit, mert szinte egyiknél sem azt fizetjük, amit mérhetünk. Bevásárlásainknál elvárjuk, hogy lássuk a mérleget és a kívánt termék egységárát (Ft/kg, Ft/liter stb.). Ezek azok a paraméterek, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy nem csapnak-e be bennünket. Most egy gázszámlát mutatok be:
Első és legfontosabb érték, amit mérni tudunk az ingatlanunkon elhelyezett mérőeszközzel, az elfogyasztott gáz térfogata (köbmétere). Az elszámolt mennyiség persze nem az, amit látok az órán, hanem egy becsült éves fogyasztás bizonyos része. Nos, ennek az árát nem tudom, csak a valamilyen egyéb, a fogyasztó által ismeretlen módon kiszámított hőmennyiséget. Ha ezt elhisszük, akkor sem tudunk utánaszámolni, mert egységár nincs feltüntetve. Ez utóbbit csak a két árkategóriánál láthatunk, ahol azonban az elszámolt mennyiség nem szerepel. Olyan ez, mint Hofi régi vicce, amikor a hajóskapitány leszól a gépházba:
- Mennyi?
- Harminc.
- Mi harminc?
- Mi mennyi?
Az árkategóriáknál a három szorzótényező nincs feltüntetve, bár legalább az egyikre, a kategóriára eső mennyiségre (m3) feltétlenül szükség lenne. Olyasmiért fizetünk, aminek a mennyiségéről, egységáráról fogalmunk nincs, nem is ellenőrizhetjük. Be vagyunk csapva.
