Reggel hallottam a rádióban, hogy a Menhely Alapítvány törülközőket kér a lakosságtól. Mivel volt egy pár már nem használt, régi törülközőnk, elvittem azokat a Vajdahunyad utcába. Vasajtó, csengetésre az emeletről kiszólnak, majd beengednek. Nagyon megrázott a látvány. Viaszosvászonnal letakart asztalnál ültek szegény emberek. Ki-ki beszélgetett, evett, lábat áztatott. És ezeket az alapítványokat akarja kormányunk ellehetetleníteni. Ha jobbat tud adni, semmi kifogásom ellene, de többnyire csak elvesznek, ha nem a testőrségről van szó.
Már az sem volt semmi, hogy egy kis sétát tettem a környéken. Az új házak mellett még nagyon sok a régi nyomortanya, a Práter utcai iskolából szinte csak roma gyerekek jöttek ki. Eszembe jutott Lázár úr beszéde:
Nos, ha ő ilyen környezetben nőtt volna fel, esetleg egy putriban született volna, mi lett volna belőle? Ezen nem árt mindenkinek elgondolkodni, a frakcióvezetőnek is. Mellesleg tök mindegy, hogy a fenti mondatok milyen szövegkörnyezetben hangzottak el.
„Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan felkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat."
Ady Endre: Álmodik a Nyomor (részlet)
