Ma életbe lépett az állatok tartásáról szóló kormányrendelet, amely minden kedvtelésből tartott állatra vonatkozik. Szerintem ez csak arra jó, hogy ha összeveszünk a szomszéddal, akkor feljelenthessük, mert a tartási körülményekben mindig lehet kívánnivalót találni, különösen a társasházakban tartott állatoknál.
A szabályok alkotásánál sokkal fontosabb lenne a hobbiállattartás korlátozása, mert kedvenceink hihetetlenül nagy természeti károkat okoznak. Jó példa erre, hogy nem véletlenül déli féltekén alakult ki az ózonlyuk, mert Dél-Amerika és Ausztrália a legnagyobb állattenyésztő. "Egy közepes méretű kutya 164 kg húst, 95 kg gabonát eszik meg egy év alatt - amihez 0,84 hektár szántóföldre van szükség. De ha nagytestű a kutya - mint egy német juhász -, akkor 1,1 hektár föld kell a táplálásához.
Hogy milyen komoly tehertétel ez, fogalmat nyerhetünk, ha összehasonlítjuk egy dzsipnek az ökológiai lábnyomát egy kutya eltartásának ökológiai lábnyomával. Egy dzsip megépítésének és egész évi üzemeltetésének lábnyoma 0,41 hektár, míg egy kutya etetése: 0,84 - 1,1 hektár (az állat méretétől függően). Persze a többi állat környezetterhelése sem elhanyagolható, hiszen egy átlagos macska ökolábnyoma 0,15 hektár - ami alig kevesebb, mint egy Volkswagen Golfé, de tízszer akkora, mint egy aranyhörcsögé. Ez utóbbi ökológiai költsége pedig feleakkora, mint egy plazmatévé üzemben tartásáé." Gondolja meg minden környezetvédő, hogy tartson-e a jövőben hobbiállatot! Ne a Red Bull Air Race-szel szórakozzon a Levegő Munkacsoport, hanem a városi állattartással.
