Svejk impressziói II.

Vagy a közvéleménykutatókkal, vagy a magyarok elmeállapotával van valami nagy baj.
Olvasom, hogy a TÁRKI szerint "az európaiaknak csak 28 százaléka bízik kormányában, a magyarok közül 48 százalék".
Ugyanakkor az Ipsos felmérése szerint "havi 2-3 százalékponttal emelkedik azok aránya, aki szerint rossz irányba mennek a dolgok (jelenleg 61 százalék osztja ezt a nézetet)".
Márpedig itt valami ellentmondás van, valószínűleg nem gondolják meg az emberek, hogy mit mondanak. Az ugyanis lehetetlen, hogy a válaszadók 13%-a bízik a kormányban annak ellenére, hogy rossz irányba vezeti az országot.

Szinte szimpatikus színben lép fel a kormány sokak szemében, amikor Rogán Antal kijelenti, hogy a kormány ösztönözni akarja a cégeket a bérkompenzációra, amelyre ugyebár azért lenne szükség, mert rendkívül rosszul, átgondolatlanul, hebehurgya módon hoztak egy törvényt a 16%-os SZJA-ról, ami az adózók nagy részét kedvezőtlenül érintette.
Olyan ez, mintha valaki lelőne egy embert és a bíróságon azzal állna elő, hogy ítéljék el a fegyver gyártóját (Szilágyi János és Kern András régi paródiája is hajaz erre: az autóbalesetben a kanyar volt a hibás).
Tegyük fel, hogy a kormány ezen lépése is népszerű lesz, hiszen beleilleszkedik abba a sorba, mint a többi eddigi törvény, amelyek látszólag nem közvetlenül érintik a népet, de végül is mégis mi isszuk meg a levét (bankadó, multik rendkívüli adója stb.). Mit fognak tenni az alacsonyan képzett, kiskeresetű dolgozókat foglalkoztató cégek a nyomásgyakorlásra? Ha megéri nekik, hogy bért emeljenek, akkor megteszik. Ha a béremelés veszteséget okozna, de a céget nem akarják becsukni, akkor megemelik a béreket az elvárt 4-6 százalékkal, majd 1-2 hónap múlva elküldik a dolgozók 4-6 százalékát és elvárják a megmaradóktól a többletmunkák elvégzését. Ha ez túlórát igényel, akkor azt legfeljebb lecsúsztathatják, vagy zsebből kifizetik. A szürkegazdaság (is) tovább sötétedik.

"A magyarok az oroszoknál is jobban lopnak" 
Igaz, hogy ezt a filmgyártással kapcsolatban mondta Andrej Koncsalovszkij rendező, de sajnos igaza van. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a telefonkábelektől a vasúti biztosítóberendezéseken át a trafókig mindenhonnan lopják a rézkábeleket. Én már arról is írtam, hogy egy működő CRT monitort vertek szét a benne lévő tekercsért. A társasházunk pincéit többször feltörték, ki tudja milyen zsákmány reményében. Az ajtók, zárak helyreállítása minden esetre pincénként 5-10 ezer forintos kárt okozott. Ma azonban valaki ezeken is túltett.
A kapu alatti levélszekrényeket feszítették fel, noha nincs választási kampány, nem lehet kopogtatócédulát lopni, a nejem Nők Lapja benne volt a fiókban. Hogy mi a bánatot akarhattak, azt nem tudom, de az öncélú dühödt károkozás már nem hiszem, hogy űberelhető. Sajnos, az utcán, parkokban is látunk ilyeneket, jelzőtáblák, padok, szemetesek rongálása igen gyakori.
Sok a beteglelkű ember.

Ps.: az alábbi képet a Városmajorban készítettem:

Bármennyire is népszerű a közösségi oldal, tulajdonképpen csak szervezésre, ismerősök keresésére alkalmas igazán. Én még a kezdetek kezdetén regisztráltam, amikor nem is volt még magyar nyelvű. Hamar rájöttem, hogy egy darabig nem fogok itt ismerőst találni, legfeljebb névrokont. Megpróbáltam megszüntetni a fiókomat, de úgy látszik, hogy nem sikerült. Az történt ugyanis, hogy hozzászólást tettem egy fn.hu cikkhez, hülye fejemmel a régi nicknevemet és jelszavamat használva és hipp-hopp kaptam egy üzenetet, hogy üdvözölnek újra a Facebook-on. Az sem tetszik, hogy népszerűségét kihasználva, ezzel a felhasználók számát duzzasztva rengeteg netes portál kiteszi a lájkolók képeit és nevüket a lapjára. Utálom az állandó üzeneteket, hogy "régen nem láttunk" oldalunkon (igaz, hogy ezt le lehet tiltani).
Én ismerőseimmel beszélgetek a Skype-on, levelezek, de nem érzem szükségét, hogy belepiszkáljanak a magánügyeimbe, pláne ilyen agresszív módszerekkel.

"Kilencven éve vártunk erre" - csoportosan kértek magyar állampolgárságot székelyek.

Erre csak azt mondom, hogy ilyen kijelentések előtt illene mindenkinek (de legalább a polgármestereknek) elolvasni azt a bizonyos Az 1921. évi XXXIII. törvénycikket (az Észak-amerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nicaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről)

A szerződés szövegéből idézek:

"63. Cikk. Azoknak a 18 évesnél idősebb személyeknek, akik magyar állampolgárságukat elvesztik és a 61. Cikk értelmében jogérvényesen új állampolgárságot szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy évi időtartamon belül annak az Államnak állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt, mielőtt illetőségüket az átcsatolt területen megszerezték. 
A férj opciója maga után vonja a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekét.
Azok a személyek, akik a fent említett opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az Államba áttenni lakóhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták. 
Jogukban áll azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket annak a másik Államnak területén birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak.
Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy illetékekkel nem terhelhetők."

Erre csak azt mondom, hogy inkább a nagypapát, dédapát kellene felelősségre vonni, hogy miért nem döntöttek másképpen 1921-1922-ben.