Naponta többször hallom a TV-ben, rádióban a riporterek búcsúzását riportalanyuktól:
"köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt".
Tényleg rendelkezésre állt? Talán inkább szívességet tett, válaszolt a kérdéseikre, eljött, hogy beszélhettünk stb.
A másik baromság a prioritás fokozása. Művelt, egyetemet végzett emberek mondják, hogy "legnagyobb, vagy legfontosabb prioritás", noha inkább meg kellene nézniük az idegen szavak szótárát.
A sportriportereket meg egyenesen rossz hallgatni. A labda a teniszben "beesett", a fociban "játékszer". Ezektől nem lesznek okosabbak. Egyáltalán, az ember úgy érzi, hogy saját magukat szeretnék fényezni, sokat dumálnak, pedig inkább csak egyszerüen közvetíteniük kellene és arról beszélni, amiről nem tudunk (pl. játékosok nevei, események a képernyő látómezején kívül, ki miért nem játszik stb.). A riporter ne minősítse az eseményeket, mert se játszani, se mérkőzést vezetni nem tud. A harmadik lassított ismétlés után mondja, hogy tévedett a bíró, de sokszor még azt is rosszul ítéli meg. Hagyja ezeket a dolgokat a nézőre.
