Egyre többször hallom a médiában, hogy az “intelligens tervezés” elméletét oktatni kellene az iskolákban. Intelligens lény nem tervezhetett csupa selejtet, ami az “Ő” végtelen életkorához képest milliomod másodpercek alatt elenyészik a tiszavirágtól az összeütköző galaxisokig. Ha mégis, akkor ő a világegyetem egyetlen tömeggyilkosa, a többiek csak kismiskák hozzá képest. Intelligens tervezést úgy tudok elképzelni, hogy amit megcsinálok, az legalább egy darabig működik és teremtményeim nem egymást zabálják fel. Szinte tökéletes alkotás lenne a koala, mert csak eukaliptuszt eszik, nincs ebben konkurenciája, csak az ember, aki pusztítja életterét, meg a teremtője, aki miatt több, mint húsz órát alszik naponta, ezért néha éhenhal.
Az intelligens tervezés támogatói abból indulnak ki, hogy milyen bonyolult, precíz atomok, molekulák, sejtrendszerek vannak, amelyek maguktól nem jöhettek volna létre . Ha ezeket tervezte meg csak az illető, akkor nagy hibát követett el, ugyanis makrószinten már semmi sem működik jól. Az élőlényeket milliónyi mikroba, vírus és egyéb nyavalya pusztítja, felfalják egymást és környezetüket, azután kihalnak és jön a következő faj. A rétisas egyetlen fiókát tud csak ellátni élelemmel. Ezért amelyik fióka csak egy kicsit agresszívebb, gyorsabb, ügyesebb, az több élelemhez jut, erősebb lesz, testvérkéjét kilöki, vagy az szép simán éhenhal. Ha lenne intelligens tervező, akkor vagy csak egy fióka születne, vagy több kaja lenne. Nem kellene mindent ilyen kegyetlenül intéznie, hiszen nem az életbenmaradó fióka a gyilkos, hanem a “teremtő”. Csúnya dolog az üjszülöttgyilkosság (is). Az élettelenek meg összedőlnek, korrodálnak, elrohadnak, a nagyobbak össze-vissza kóvályognak az űrben és állandóan felrobbannak, összezuhannak, összeütköznek, anyagtalan sötét energiává válnak, majd imét vissza anyaggá sűrűsödnek. Az egész úgy szar, ahogy van, ráadásul egyáltalán nem szórakoztató. (A résztvevőknek egyáltalán, az egyetlen néző pedig - ha mindezt mulatságosnak tartja - maga az ördög.) Az elméletet támogató “tudósok” csak azt látják, amit kutatnak, és ha ez túl bonyolult agyuk számára, akkor a teremtőt keresik, vagy vélik megtalálni.
Végül egy ide kapcsolódó idézet:
“A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával.” (Voltaire)
És ide illik két idézet is Kolozsvári Grandpierre Emiltől:
“Az agy másként gondolkodik a szakmán belül és másként azon kívül, így eshetik meg, hogy ugyanaz az ember egyik területen már-már zseni, a másikon ostoba hólyag.”
“A szakbarbárság, mint az elmebaj is, a való élettől való eltávolodás következménye.”
