Néhány részlet államelnökünk beszédéből és a hozzájuk kapcsolódó impresszióimról.
"25 évvel ezelőtt az első szó, amelyet az új év tiszta lapjára közösen felírtunk, a szabadság volt. Annak ellenére, hogy 25 évvel ezelőtt még idegen katonák állomásoztak hazánkban, még szögesdrót választott el bennünket Európától, nem voltak szabad választások, és nem gyakorolhattuk szabadságjogainkat."
Mint ahogy most sem, mert nem azonos módon választhatnak a kettős állampolgárságú és a csak magyar választók külföldön.
"Hazaszeretet nélkül nem volna hazánk. Nem lenne Himnuszunk. Nem lenne közös történetünk. Nem lenne szabadságunk és függetlenségünk. Nem lenne kultúránk, tudományunk, megannyi világraszóló teljesítményünk."
Egyesek szerint sajnos, a mi himnuszunk a legpesszimistább a világon, Nobel díjasaink pedig egy kivételtól (Szentgyörgyi Albert) eltekintve külföldön érték el sikerüket.
Nekem a régi "kommunista" dal jutott eszembe a beszédről:
"A mi hazánkról szól az ének,
A mi hazánknál nincsen szebb,
A mi hazánk a béke földje,
Lakói boldog emberek."
Ja. Ebben maradunk. Az ország vezetőinek sohasem szabad negatívumokról beszélni, az őket követők felé szilárd, derűs jövőképet kell felvázolni.
