Svejk impressziói II.

Kissé megkésve került a kezembe a Vasárnap Reggel egy régebbi száma. Az egyik egész oldalas téma főcíme: MIT ÉRDEMEL, AKI ELGÁZOSÍTJA NÉPÉT? Így, végig nagybetűvel.
Természetesen Szíriáról, Aszadról a polgárháborúról és a külföldi véleményekről van benne szó. Egyelőre senki sem tudja, legfeljebb indokoltan gyanítja a kormány vegyifegyver alkalmazását, ezért az európaiak többsége a katonai beavatkozás ellen van. Obamának egyetlen érve, hogy egy szíriai kormány telefonbeszélgetés lehallgatásakor a vegyifegyver alkalmazásának bejelentésekor "pánik volt érezhető". Ez nem sok.

Nekem a cím nem tetszik, mert egyértelmű bizonyosságot sugall, ugyanakkor értelmetlen, mert az emberiség történelme a tömeggyilkosságok története. Joggal tehetné fel bárki a kérdést Néróval, Szent Istvánnal, az inkvizícióval, Napoleonnal, Szent Bertalan éji mészárlással, a boszorkányüldözéssel, mindenféle hitetlenek, gyaurok elleni vérengzésekkel, a világháborúkkal (Horthy, Hitler, Sztálin, Roosevelt, Sóva császár stb.) kapcsolatban is. A remélt győzelem érdekében mindenki mindent bevetett eddig a gáztól az atombombáig.

Végezetül három idézet a háborúkkal kapcsolatban:
Arthur Hailey: "Háború idején egyetlen egyház sem mondja, hogy bízzuk Istenre az ellenség megsemmisítését."
Paul Hoffman: "Szerencse, hogy a háborúk olyan borzasztóan drágák, különben soha nem hagynák abba a harcot."
E.M Nathanson: "Értelmetlen dolog azt firtatni, mi igazságos, mi az igazságos politika, igazságos háború, igazságos kegyetlenség és megtorlás. Nincs makulátlan ügy, nemzet, katona vagy civil."

Nem csoda, hogy pacifista lettem, mert én megtanultam a tízparancsolatot, melynek 5. pontja a "Ne ölj" (a számozás vallásonként változik), amit minden politikus figyelmen kívül hagy. Ezért mondta Thomas Morus, hogy: "Valójában sem a múltban, sem a jelenben, sem pedig a belátható jövőben nem tudok elképzelni igazságos háborút."