Hihetetlen mértékben nő a demagógia. Korábban legfeljebb a szegények, hátrányos helyzetűek, alacsony iskolázottságúak között fordult elő, de az utóbbi időben már újságírók, politikai elemzők és egyéb médiaszereplők megnyilvánulásai között is gyakori.
Ma egy rádióműsorban egy zenész mondta, hogy ha a zenére költenének annyit, mint a focira, milyen csodákat tudnának művelni. Ez már egy kicsit kiakasztott. Honnan gondolja, hogy bármi jobb lenne akkor, ha valami másra kevesebbet költenének? Honnan tudja, hogy az átlagember mit szeretne? Esetleg több nyugdíjat, jobb orvosi ellátást, szebb iskolákat, tandíjmentes egyetemet? Minden esetre mindig minden óhaj megelőzné a dzsesszt és a focit. Egyszer el kellene jutni odáig, hogy az adóforintokból csak az alapvető társadalmi célokra költsenek, a szórakoztatás pedig nem tartozik ezek közé. Ennek támogatására valók a szponzorok, mecénások, abramovicsok, olajsejkek és azok, akik igénylik azt. Van Gogh is csak egyetlen képet adott el életében, Modigliani is csóró volt és az itáliai művészet sem bontakozott volna ki a kis városállamok művészeti versengése nélkül.
Demagógok
2012.09.29. 15:53 | svejk | 1 komment
Címkék: sport demagógia művészetek
A bejegyzés trackback címe:
https://svejk.blog.hu/api/trackback/id/tr614810048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
svejk 2012.10.01. 14:07:36
Ps.:
Ma meg Lukáts Andor színész, rendező mondta, hogy ő nem olvas újságot, mert nem akarja rosszul érezni magát. Nos, én is csak akkor megyek színházba, ha jól érzem ott magam. Előfordult már, hogy kijöttem. Azóta nagyon megválogatom, hogy mire költsek. Jól nézett volna ki Blaha Lujza, Jászai Mari és Fedák Sári, ha állami támogatásra vártak volna.
Különben megkérdeztem egyszer egy festőművészt, hogy ő vesz-e pályatársaitól képet? Persze azt mondta, hogy nem. Akkor mégis mire számítanak?
Ma meg Lukáts Andor színész, rendező mondta, hogy ő nem olvas újságot, mert nem akarja rosszul érezni magát. Nos, én is csak akkor megyek színházba, ha jól érzem ott magam. Előfordult már, hogy kijöttem. Azóta nagyon megválogatom, hogy mire költsek. Jól nézett volna ki Blaha Lujza, Jászai Mari és Fedák Sári, ha állami támogatásra vártak volna.
Különben megkérdeztem egyszer egy festőművészt, hogy ő vesz-e pályatársaitól képet? Persze azt mondta, hogy nem. Akkor mégis mire számítanak?