Svejk impressziói II.

Nagyon sajnálom, hogy a mai politikailag aktív fiatalok történelmi ismeretei eléggé hiányosak, ráadásul egyéb téren (pl. történelem) lenne pótolnivalójuk. Legutóbb Polgár Dóra mondta, hogy „az, amit korábban a DK hirdetett magáról, nincs átfedésben azzal, ami a gyakorlatban történik. Gondolok itt Kádár János szerepének kongresszusi relativizálására".
Nos, fel kell hogy világosítsam a fiatal aktivistát, hogy már Einstein előtt is köztudott volt, hogy minden relatív. Apám fodrász volt és már gyerekkoromban sokszor hallottam tőle, hogy egy hajszál a fejen kevés, de levesben sok.
Ugyanez igaz azokra az államférfiakra is, akik évezredeken keresztül megérték a felnőttkort és legalább öt évig regnáltak fáraóként, császárként, királyként, köztársaságban (francia forradalom), vagy diktátorként (Sztálin, Hitler, Pinochet, Bokassa, Papa Doc) , azok egytől-egyig több embert tettek el láb alól, mint Kádár. Sajnos, ebből a listából államalapítónk sem maradt ki, aki az ország akkori lakosságának egyharmadát ölette meg és a rokonaival (Koppány, Vazul stb.) sem bánt kesztyűs kézzel, mégis csak az érdemeit méltatja az utókor, sőt, halálos bűnei (az ötödik parancsolat többrendbeli megszegése) ellenére az egyház is megbocsájtott neki, szentté is avatta, tehát igazolták, hogy minden relatív).
Kádár szerepe is relatív, mert akkor nem lőtték a cigányokat, nem volt munkanélküliség, a mai irodaépületek (Haller u-i APEH), szállodák (Boráros tér) stb. munkásszállások voltak, nem feküdtek hajléktalanok az utcán, a dolgozók két hétig szinte ingyen üdülhettek, fürdőszobás lakásokat kaphattak, volt közbiztonság, viszont nem lehetett ugatni (ez utóbbi már ma is korlátozott, legalábbis haladunk a diktatúrában megszokott módszerek felé. Lásd: Klubrádió).