Hiába munkálkodtak nagy elődeink, hiába szórták okos
gondolataikat, "a népek és kormányok mindig akkor térnek a racionális
cselekvés útjára, amikor már minden más lehetőséget kimerítettek" (Georg
Wilhelm Hegel 1770-1831).
Három nagy gondolkodótól idézek, noha úgy tűnik, hogy a
későbbiek sem olvasták elődeiket:
"A történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és kormányok
soha semmit sem tanulnak belőle." (Georg Wilhelm Hegel
1770-1831)
"Úgy látszik, hogy a magyarnak hiába
írták a történelmet. Nem okul semmin." (Kossuth
Lajos 1802-1894)
"A történelem arra tanít meg
bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul belőle." (Albert Einstein 1879-1955)
A fentieknek az új, diktatúrákat idéző köznevelési törvény ad aktualitást.
Mintha kormányunk és bölcs tanácsadói sem tanultak volna történelmet, vagy nem
beszélgettek szüleikkel, mert akkor tudnák, hogy ez egy lejárt lemez, már
többször is megbukott, legutóbb látványosan az u.n.
"szocializmusban" (olyanok, mint a Bourbonok, amennyiben semmit sem
tanultak, de velük ellentétben mindent elfelejtettek). Akkor ugyan
népnevelésnek, szocialista embertípus kialakításának nevezték és nem
köznevelésnek, de mindkettő az emberek akarata ellenére próbálta meg átformálni
a társadalmat. Ezzel a módszerrel csak ellenségeket lehet szerezni (persze a
haszonélvező talpnyalókon kívül, akikből a Kádár rendszerben is volt 800 ezer
tagdíjfizető). A történelemben minden erőszakos, az embereket átalakítani
próbáló módszer kudarcba fulladt.
Minden diktátor szeretné, ha szeretnék őt és a központi irányítást, legyen az
Néró, vagy Rákosi...
